Scrigroup - Documente si articole

Username / Parola inexistente      

Home Documente Upload Resurse Alte limbi doc  

CATEGORII DOCUMENTE





BulgaraCeha slovacaCroataEnglezaEstonaFinlandezaFranceza
GermanaItalianaLetonaLituanianaMaghiaraOlandezaPoloneza
SarbaSlovenaSpaniolaSuedezaTurcaUcraineana

AutóélelmiszerépületFöldrajzGazdaságKémiaMarketingMatematika
OktatásOrvostudományPszichológiaSportSzámítógépekTechnika

Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára

élelmiszer

+ Font mai mare | - Font mai mic







DOCUMENTE SIMILARE

Trimite pe Messenger

Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára

BEVEZETÉS

     Népszerű és tudományos folyóiratokban sűrűn  bukkantak  fel  cikkek különböző egzotikus, forró égövi fákról, bokrokról. Így pl. 1993-ban az Élet és Tudományban Mi „fán” terem? címmel jelent meg Surányi Dezső sorozata egzotikus gyümölcsökről, 1994-ben a Kertbarát Magazin „Körséta egzotikus piacokon” címmel először trópusi gyümölcsökről (3: 43–6), majd trópusi zöldségekről (4: 43–6) közölt ismeretterjesztő cikkeket.



     Tőlünk  délebbre,  melegebb  vidékeken  hatalmas  mennyiségű, európaiak számára a legtöbb esetben ismeretlen, különleges formájú és színű gyümölcs terem. Ebben a műben a trópusi és szubtrópusi  területek termesztett gyümölcseinek elnevezéseivel  és nevük etimológiájával foglalkozom. 112, világviszonylatban is  jelentős gyümölcs 477 elnevezését ismertetem. Érdekes megemlíteni, hogy néhány egzotikus gyümölcsnek — bár kapható volt Budapesten — nincs magyar neve: pl. ang. kiwano, horned melon, jelly melon; fr. kiwano; ném. Kiwano, Hornmelone, Geleemelone ’Cucumis metuliferus’.

     Korunkban az emberi tevékenység az egzotikus növények  széles körű  elterjedését eredményezte. A tudomány és technika fejlődése során hazánkba is eljutottak  a  trópusok gyümölcsei  (ananász, banán, kókuszdió stb.), fűszerei (bors, szerecsendió, fahéj stb.), élvezeti növényei (kóla, kávé, tea stb.).

     E munkát kettős céllal készítettem.  Egyrészt vizsgáltam a nyelvek közötti kölcsönzés folyamatainak, valamint az idegen szavak átvételének, beilleszkedésének és meghonosodásának bizonyos kérdéseit, valamint az új magyar elnevezések, neologizmusok születését. Másrészt, egzotikus növényneveink vizsgálatával hozzá szeretnék járulni szókészletünk ezen elemeinek leírásához. Bemutatom röviden a magyar növénytani nómenklatúra alakulását, fejlődését, valamint a feldolgozott növénynevek eredetét és történetét.

     Munkám PhD értekezésnek készült, bírálója Kiss Jenő és Priszter Szaniszló volt. Bírálataik alapján, valamint a vitában résztvevő kollégák észrevételeinek figyelembevételével a kéziratot átdolgoztam. Köszönöm szíves segítségüket.

     Köszönettel tartozom témavezetőmnek, Jakab Lászlónak, aki tanácsaival és részletekbe menő kritikai megjegyzéseivel mind a gyűjtött nyelvi anyag feldolgozása során, mind pedig a szótár szerkesztési elveinek és módszereinek kidolgozásában segítette munkámat. Az ő javaslatára és közbenjárására 1994 tavaszán 4 hónapot töltöttem a Bécsi Egyetem Finnugor tanszékén, ahol Rédei Károly professzorral konzultálhattam. A bécsi növénytani, botanikai  könyvtárakban lehetőségem volt a témához tartozó idegen nyelvű szakirodalmat tanulmányozni.

A FORRÁSOK ÉS AZ ANYAGGYŰJTÉS

     1. Az anyag körülhatárolása.  E munkában kizárólag Magyarországon kívül honos növények gyümölcseinek magyar elnevezéseivel foglalkozom. Meghatározott növénytani, orvosi, gasztronómiai, nyelvészeti és egyéb források alapján mutatom be a feldolgozott egzotikus gyümölcsök nevének történetét és eredetét. A dolgozat anyagát 112 trópusi-szubtrópusi gyümölcs 477 elnevezése alkotja.

     A  112 egzotikus gyümölcs kiválasztásában a következő hazai és külföldi növénytani   szakirodalomra   támaszkodtam: Dr. Velich István, A déligyümölcsökről. Bp., 1987; Velich István–V. Nagy Enikő, Nálunk is megterem. Históriák és tanácsok egzotikus gyümölcs- és fűszernövények neveléséhez. Bp., 1983; B. E. Dahlgren, Tropical and Subtropical Fruits. Chicago Natural History Museum. Popular Series. Botany, Number 26. 1947; Franklin W. Martin, CRC Handbook of Tropical Food Plants. Florida, 1984; Rudolf Mansfelds Verzeichnis landwirtschaftlicher und gärtnerischer Kulturpflanzen (ohne Zierpflanzen). Zweite, neubearbeitete und wesentlich erweiterte Auflage herausgegeben von Jürgen Schultze-Motel. I–IV. Berlin, 1986.; Esdorn, I., Pirson, H., Die Nutzpflanzen der Tropen und Subtropen in der Weltwirtschaft. Stuttgart: G. Fischer, 1973; Dr. Andreas Sprecher von Bernegg, Tropische und subtropische Weltwirtschafts­pflanzen, ihre Geschichte, Kultur und volkswirtschaftliche Bedeutung.  Stuttgart, 1929; Heinz Brücher, Tropische Nutzpflanzen. Ursprung, Evolution und Domestikation. Berlin–Heidelberg–New York, 1977.

     Itt    kell megjegyeznem  azt  is,  hogy a vizsgált  egzotikus gyümölcsöket különböző növénytani idegen nyelvű szakkönyvek alapján jelöltem ki,  mivel ilyen  témájú  magyar  nyelvű  összefoglaló   munka   nem   állt rendelkezésemre.

     Kiterjed a gyűjtés a trópusi, szubtrópusi területek jellegzetesebb gyümölcseire, amelyeknek van — ha nem is kifogástalan — magyar nevük. Számtalan olyan déligyümölcs létezik, amely hazájában ugyan gazdaságilag fontos, termesztik is, magyar neve azonban nincs, és a magyar nyelvű szakirodalomban csak a latin szaknyelvi néven említik őket. Ezeket a gyümölcsneveket nem vizsgáltam. Ezenkívül nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy sok olyan gyümölcs létezik,   amelyeket   például   az   indiánok termesztenek az Amazonas és az Orinoco vidékén, és  amely gyümölcsök feltehetően jelentősek, igazi használati körük a tudomány  számára azonban mindmáig ismeretlen  (Guide  to  Tropical  Plants  177). Ezekkel a növény- és gyümölcsnevekkel sem foglalkoztam.

     A TESz. mintegy 12000 szócikkében több mint 60000 szó történetéről és eredetéről nyújt tájékoztatást. A német nyelvű EWUng. (Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Erarbeitet im Institut für Sprachwissenschaft der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. Herausgeber Loránd Benkő. Bp., 1993.) eddig megjelent köteteiben a TESz.-hez képest számos új etimológiát (vö. „das Etymologische Wörterbuch des Ungarischen keineswegs nur eine deutschsprachige Ausgabe des TESz ist, sondern im Grunde ein völlig selbständiges, neues Werk darstellt, das gegenüber dem TESz viele neue Angaben und Etymologien enthält, wobei es sich auf einen wesentlich geringeren Umfang als die rund 3500 Seiten des TESz beschränken muß” (EWUng. VIII.)), így új egzotikus növényneveket is tartalmaz: pl. majomkenyérfa (EWUng. 925). A tudományos ismeretek szaporodásával együtt járó terminológiai robbanás következtében részletfeldolgozásokra azonban a TESz. és az EWUng. megjelenése után is szükség van. Az egzotikus gyümölcsök témakörébe tartozó nevek jelentős hányada nem szerepel etimológiai szótárainkban, hiszen sok trópusi gyümölcs csak napjainkban tűnik fel, illetve fog feltűnni hazánkban.

     Dolgozatom mintája Kiss Jenő A pingvintől a kolibriig. Egzotikus madarak magyar nevei (NytudÉrt. 120. sz.) című munkája volt.

     Nem tekinthetjük ezt a feldolgozást véglegesnek, lezártnak, eddig nem vizsgált források tanulmányozásával újabb adatok kerülhetnek elő. Azért sem tekinthetjük a témát befejezettnek, mert a trópusok fűszerei,  élvezeti növényei, gyógynövényei stb. a témakör bővítésére késztetnek.

     2. Az anyaggyűjtés szempontjai. — Növénynevekkel számtalan  forrásban (tudományos, szépirodalmi, ismeretterjesztő munkákban, újságcikkekben, tankönyvekben stb.) találkozhatunk. A dolgozatban öt típusba tartozó forrásműveket dolgoztam fel: növénytani, orvosi, és gasztronómiai munkákat, útleírásokat, valamint nyelvészeti anyagokat. Az öt típus közül legnagyobb mennyiségben növénytani forrásokkal foglalkoztam. Ez az öt típus lehetővé teszi az egzotikus gyümölcsnevek igen széles körű — nyelvészeti és művelődéstörténeti — vizsgálatát. Lehetőséget nyújt arra, hogy megtudjuk, mikor és milyen típusú forrásokon keresztül jutottak az egyes egzotikus gyümölcsnevek a magyar nyelvbe.

     3. Növénytani és orvosi könyvek mint források. — Bár a felhasznált forrásmű-típusok felsorolásában külön csoportnak tekintettem a növénytani és az orvosi forrásokat, valójában a kettő szorosan összetartozik. Az orvosi könyvek, pontosabban herbáriumok, füves könyvek a saját korukban valóban orvosi célokat szolgáltak, de ma már legkevésbé sem sorolnánk őket a szoros értelemben vett orvosi könyvek közé. Szabó T. Attila Mélius Herbáriumához írt bevezető tanulmányában így fogalmaz: „választ kell keresnünk arra a gyakran vitatott kérdésre, hogy melyik tudományterülethez tartoznak a füveskönyvek : a botanikához-e vagy az orvostudományhoz? A kérdés ebben a formájában nyilvánvalóan hibás: a füveskönyvek a növényismeret leghatásosabb előmozdítói, a növénymorfológia és a növényrendszertan megjelenésének előkészítői és előfeltételei voltak, tudományos-társadalmi alapokat teremtettek a botanika kialakulásához. Arról azonban, amit ma általános botanika néven foglalunk össze ezekben a könyvekben alig esett szó” (20).

     A herbáriumok a népnek készült egyszerű, orvosi tanácsadók voltak, céljuk a gyógyászatban használatos növények összeállítása és leírása volt. „Egy ilyetén könyvnek, a’ Hazámnak, sÁt az egész emberi nemzetnek, hasznáravaló szükséget ezekbÁl láttam által: Mert beteg ember mindég vólt, és lesz is; ’s a’ kór legottan roszszúllételekor orvosság után sohajtozik, futos, gyógyítószerrÁl tudakozódik a’ természet unszolásából. Úgyde nagy része, és az is a’ leghasznosabb tagja az emberi társaságnak,   szAkölködÁ; ügyetlen, gyámoltalan, tudatlan. Már e’ sem orvosságot nem vehet, sem orvostól nem mer tanácsot kérni; hanem legfeljebb is a’ fÁldesurához, papjához folyamodik, fÁként Magyarországon. Milyen jol esik már az ilyen ügyefogyottnak, ha más túdósabb ember társa neki orvosi tanácsot tud adni, egy ilyen könyvbÁl, és Át holmi szelíd fAvecskékkel gyógyítani” — írja Kováts Mihály Magyar patikájának Előszavában 1835-ben.

     Hogy kerültek az egzotikus gyümölcsök a gyógynövények közé a patikákba? Drogként tartották őket számon a korabeli patikaszerek között. Magyarországra kerülhettek vándorpatikáriusok útján, és külföldi, olasz egyetemeken tanult diákok is magukkal hozhatták őket (Mel.: Herb. 45). Így került a patikába a pisztácia, a jujuba, a gránátalma, a füge stb. A pisztácia és a jujuba növények sokáig nem jutottak el hazánkba, a patikában csak termésüket lehetett kapni. A pisztácia diószerű termését: T˙Ĺ  awag˙ k˙lencĹ Alenxandria˙ [!] D˙oth, k˙t aĹ  pat˙kaban piftaciumnak h˙nak” (OrvK. 206/19) lehetett megvásárolni; Mélius Juhász Péter pedig így ismerteti a  jujubagyümölcs orvosi hasznát: „Az paticaban iuiube neve ennek az gyümölcsének, igen jó száraz hurut ellen, ha borban iszod” (Mel.: Herb. 159).  A gránátalma és a füge mint növények is eljutottak Magyarországra, ennek oka, hogy ezek a növények egy kis gondoskodással átteleltek hazánkban is: „Az édes Fige mi nálunk is megterem, ha tserjéjét télenn a’ fagyástól mególtalmazzák” (Magy. Fűvészk. 2. 145), Lippay János a FÚge-fa (Lippay: Posoni kert III. 38)  oltásáról ír: „Miképpen kell óltani ŕ fa-kxzzé, és heya-kxzzéé” (uo. 36). A fügének és a gránátalmának nemcsak a termését lehetett kapni a patikában, egyéb részeit is felhasználták gyógyszerként, így a gránátalmavirágot, a gránátalmahéjat (a gránátalmának „vereĐellÁ-sárga Đzínü, hoportsos, vaĐtag, Đzijjas haja van, mellyet a’ Patikákban Malicoriumnak hivnak” (Mátyus I.: Ó és Új Diaet. 395)) vagy a fügelevelet „OrcĹan lew$ Fakadekok(rol)” (OrvK. 459/4) gyógyítására: „>eold fwge leweleketh ecĹetben fonn˙aĹ megh” (OrvK. 459/31).

     A szorosabb értelemben vett növénytani munkák között, amelyeket forrásként tekintettem, szerepelnek növényhatározók, növényszótárak, természettudományi szójegyzékek, kertészeti könyvek, dísznövény enciklopédiák, természethistóriák és természethistóriai képeskönyvek, amelyek gyerekeknek készültek, valamint kertészeti és természettudományos folyóiratok. Feldolgoztam a jelentősebb növénytani szakirodalmat a kezdetektől egészen napjaink fontos és összefoglaló növénytani munkáiig.

     4. Gasztronómiai források. — A gasztronómiai források között egyrészt régi magyar szakácskönyveket, másrészt távoli országok (pl. kínai, távol–keleti) ételreceptjeit tartalmazó szakácskönyveket vizsgáltam. Egyre nagyobb az érdeklődés a különféle nemzetek ételei iránt, és az ételekkel együtt, ezek alapanyagaként természetesen egzotikus gyümölcsök is a szakácskönyvekbe kerülnek.

     A régi magyar konyha állapotáról, a régi magyar szakácsok mindennapi munkájáról keveset tudunk, arra vonatkozóan, hogy őseink hogyan étkeztek, mit ettek, miként főzték az ételeket, felvilágosítást elsősorban a régi magyar szakácskönyvekből nyerhetünk. Őseink főztjének ízére-zamatára csak receptjeikből következtethetünk vissza, szakácskönyvek pedig csupán a XVI. századtól maradtak ránk (elsőként Szentbenedeki Mihály szakácskönyve 1601-ből (vö. Kovács József: MNy. 55: 135–143)). Ezek bizonyítják azt, hogy a szakácsművészet nálunk már a XVI. században is igen magas fokon állt.

     A régiek magyar konyháját egyrészt erős fűszerezés, másrészt az édeskés íz jellemezte. A paprikát kivéve csaknem az összes ma ismert fűszert használták, 1795-ben, az Uj Szakáts-könyvben a receptek többsége bors, sáfrány, gyömbér stb. használatát javasolja: „Tehén-hús kásával. mikor meg-fÁ, bors, gyömbér, és ha meg-sáfrányozod, jobb íz  leuz,” (uo. 9);     „Tyúk tiuzta borssal. és mi-kor meg-fÁ, egy kevés uzeretsen-dió-virágot dörsölly belé, bors, gyömbér, jó melegen add-fel” (uo. 25). Az édeskés ízt ugyancsak kedvelhették őseink, így került receptjeikbe a füge vagy az édesítőszerként alkalmazott nád-méz: a „Bárány-fö”-t következőképpen készítették el: „A’ bárány-fejét, lábát, tedd-fel egy fazékba mind gyapjautól, forrald-fel, kivévén koppauzd-meg: tiuztogasd-meg uzépen fel-adván fellyül nád-mézzel trágyázd-meg” (UjSzak. 42) — írja az 1795-ből származó recept.

     A fentiekből látjuk, hogy az egzotikus fűszernövényeket ismerték, és bőségesen használták is, de milyen egzotikus gyümölcsök kerültek még (a fügén kívül) a régi magyar szakácskönyvekbe? 1816-ban  Czifray István Legujabb magyar Szakácskönyvében az „Ananász (alma-király) pereczek” (198) készítésének módját ismerteti, de természetesen nem hiányzik a szakácskönyvekből a citrom és a narancs sem.

     Talán az egyik legérdekesebb egzotikus gyümölcs, amely a régi magyar szakácskönyvekben megtalálható, a pisztácia. A XVIII–XIX. században igazán jelentős alapanyagnak számított, a XX. század elején azonban eltűnt a receptekből (napjainkban kezd újra megjelenni): 1753–58: „Pisztartziból való piskóta” (Radv: Szak. 334), „Pisztarcziból való Martzapánt” (Radv: Szak. 336). Rézi néni süteményes receptjeinek (1876) is még igen gyakori összetevője a pisztácia: „Almaszelet pisztáciával” (SzegSzak. 389), „Jeges-fánkocskák. Ehhez jön még 3  ˝  deka rizspor, 22 deka tisztított s hosszúra vágott édes mandola, 3 ˝ deka cukros narancshéja, 3 ˝ deka citronát és 3 ˝  deka pisztáciák” (SzegSzak. 390).

     5. Útleírások mint források. — Gondos válogatás után, csak olyan felfedezők munkáit vizsgáltam forrásként, akik maguk is látták a dzsungeleket, a dúsan termő ültetvényeket, az örökzöld növényzetet stb. „Az exotikus fákkal és buja fantasztikus déli növényekkel” (Asbóth 101) teli környezetről nemcsak Asbóth János emlékezik meg útleírásában, hanem mindazok, akik forró égövi területeken jártak. Csak olyan utazókat választottam, akik a trópusi és szubtrópusi éghajlati területekre utaztak, mint pl. Jelky András (1730–1783) Afrika, Kína, Indonézia; Magyar László (1820–1864), Teleki Sámuel (1845–1916), Torday Emil (1875–1931) Afrika; Asbóth János (1845–1916) Egyiptom, Palesztina; Bíró Lajos (1856–1931) Új-Guinea; Haraszthy Ágoston (1818–1869) Amerika stb., és így naplóikban, útleírásaikban, leveleikben felbukkanhatnak egzotikus gyümölcsök, még inkább az őket termő növények.

     6. Nyelvészeti források. — Elsősorban nyelvtörténeti anyagot dolgoztam fel: lexikonokat, szótárakat (értelmező, történeti, etimológiai, kétnyelvű szótárakat), nyelvtudományi folyóiratokat stb. A nyelvjárási anyaggal csak igen kis mértékben foglalkoztam, hiszen mindössze néhány egzotikus gyümölcsre találhatunk nyelvjárási adatokat: pl. citrom: citrony, cítrony, citronyfa (ÚMTsz.).

AZ EGZOTIKUS GYÜMÖLCS FOGALMA

     Az egzotikus gyümölcs „idegen, távoli világból, földről való; különös” (TESz. I. 712) gyümölcs.

     A TESz. szerint gyümölcs szavunk 1130–40/ 12–13. sz.-ból adatolható elsőként: „a quo dirigitur ad spineum virgultum, quod dicitur gemilsenbuqur” sz.; 1195 k.: „Engede urdung intetvinec. eŃ evec oz tiluvt gimilĐtwl eĐ oz gimilĐben halalut evec” (HB.). Jelentése ’növényi termés; Frucht, Obst’. A gyümölcs ótörök eredetű, előzménye a török ye- (yi-) ’eszik’ ige; eredeti jelentése ’étel, eledel’ (TESz.).

     Az ÉKsz. szerint a gyümölcs szónak több jelentése van: „1. Növénynek ált. nyersen fogyasztott termése (pl. alma, körte). 2. rég Növényi termés”. Az 1994-ben megjelent Dictionary of Horticulture az ang. fruit ’gyümölcs’ szót, az általánostól, a tágabb jelentéstől a szűkebb felé haladva értelmezi: a gyümölcs legszűkebb jelentése: valamely növény ehető, általában magot tartalmazó termése, mint pl. alma, narancs,  citrom,  őszibarack, körte, szilva, bogyósok, dinnye  stb. (DictHort. 173).

     Dolgozatomban a gyümölcs fogalmat ’valamely növény nyersen fogyasztható termése’ jelentésben használom. Nem tárgyalom a trópusi zöldségféléket (bár vannak köztük nyersen fogyaszthatók), amelyeket a német szakirodalom  Fruchtgemüse vagy Gemüsefrucht ’gyümölcszöldségek’ (Franke 231) vagy Exotische Gemüse ’egzotikus zöldségek’ (szemben az Exotische Früchte fogalommal), az  angol szakirodalom pedig  fruit vegetables ’gyümölcszöldségek’ (CRC Handbook 191) néven különböztet meg a „tényleges gyümölcsöktől”. Az angol és a német fogalmak jól utalnak arra, hogy mennyire nehéz határvonalat húzni a nyersen fogyasztható gyümölcsök és zöldségek között. Franke, G. Nutzpflanzen der Tropen und Subtropen c. könyvében így fogalmaz: „a gyümölcsöket nem lehet élesen körülhatárolni, mivel a gyümölcszöldségeket, mint a paprikát, nyersen is fogyasztják” (vö. „Eine strenge Abgrenzung zum Obst gibt es freilich nicht, kann doch eine Gemüsefrucht wie z.B. Gemüsepaprika auch roh gegessen werden. So gilt ebenfalls die Tomate, die reif geerntet und meist roh verzehrt wird, als Gemüsefrucht” (Franke 231)).

     Tovább szűkítve a gyümölcsök körét, eljutunk a déligyümölcs fogalmához. Ezen gyümölcsök  meghatározása   során   ki kell emelnünk   az éghajlatnak mint uralkodó tényezőnek a szerepét; a déligyümölcsök hazánktól délebbre, a melegebb éghajlati övekben teremnek. Így Apáczai Csere János Magyar encyclopaediájában (1653–55):  „A’ Fák vagy tuak meleg fxldben teremnek vagy akar hol, A’ meleg fxldxn termxk: 5. A’ Palma fa 7. A Poma gránát fa 8. A’ Citrom fa” (123). Mátyus István Ó és új diaeteticájában (1787) a „Nap-keleti gyümÁltsök”-et dícséri, melyek „az Aequator körül levÁ  melegebb tartományokban” (343) teremnek. Bertuch német nyelvű művének 1805-ben megjelent magyar fordításában, a Természethistóriai Képeskönyv I. kötetében pontos meghatározást találunk  a déligyümölcsökre vonatkozóan: „Nemes déli gyümöltsök. Nemes Déli gyümÁltsöknek nevezik renduzerént azokat a’ meleg tartománybéli jóféle gyümÁlts nemeket, mellyekkel, mind nyersen mind meg-auzalva nagy kereskedést üznek Európában, illyenek p.o. a’ tzitrom, a’ narants,” (47). Peregriny Elek Természettörténetében (1842) így fogalmaz: „Azon gyümölcsök, mellyek nálunk az éghajlat hidegsége miatt szabadban nem tenyészhetnek, és hozzánk a melegebb déli tartományokból hozatnak, déligyümölcsöknek neveztetnek” (78). 1940: „A melegebb éghajlaton termő gyümölcs” (Balassa I. 131). Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a déligyümölcs hazánktól délebbre, melegebb éghajlaton termő gyümölcsöt jelent. A legújabb meghatározások is ezt hangsúlyozzák: az ÉrtSz. szerint a déligyümölcs „Déli országokban termő, hozzánk onnan behozott gyümölcs (pl. banán)”.

     Az egzotikus gyümölcs elnevezés újabb fogalom a magyar nyelvben. „A lat. exoticus  jórészt fr. közvetítéssel — elsősorban távoli földrészekről való állatokra, növényekre, emberekre stb. vonatkozólag — bekerült az európai nyelvek szókészletébe; vö.: ang. exotic, ném. exotisch, fr. exotique, ol. esotio   ’idegen, távoli világból, földről való; különös’” (TESz.). Az idegen földről származó gyümölcsökre használt egzotikus gyümölcs valószínűleg az ang. exotic fruit, a fr. Fruits Exotiques, a ném. exotische Früchte hatására alakult ki a magyar nyelvben. Balassa József A magyar nyelv szótárában (1940) az egzotikus szó jelentésének megadásakor nemcsak azt mondja, hogy „Távoli, tengerentúli”, hanem hozzáteszi: „főleg forró égövi vidéken élő v. tenyésző; délszaki.” Az ÉrtSz. szerint „Tengerentúli, kül. forró égövi”.

     A napjainkban használt egzotikus gyümölcs név tágabb fogalom, távoli földrészekről származó gyümölcsökre vonatkozik, míg a korábbi  déligyümölcs fogalom kizárólag melegebb, hazánkhoz képest délebbre termő gyümölcsökre utal.

     A Föld sokféle éghajlata között csak úgy lehet eligazodni, ha rendszerbe foglaljuk őket. Az éghajlati rendszerezés kategóriái közül az öv jelenti a legmagasabb rendű, a legtágabb éghajlati kategóriát. Az azonos klímájú területek klímaövet alkotnak. A rendszerben négy éghajlati övet különböztetnek meg: 1. Trópusi öv, 2. Szubtrópusi öv, 3, Mérsékelt öv, 4. Hideg öv (Álttermföld. 183).

     A trópusi öv a Föld 40%-át foglalja el a Ráktérítő és a  Baktérítő között, az Egyenlítőtől északra és délre a 30–35. szélességi fokig terjed (uo. 192). Valamennyi klímaöv  közül  ez  kapja  a legtöbb melegmennyiséget, az  évi  középhőmérséklet  26–27 °C,  a relatív  páratartalom  egész  évben igen  magas. A  trópusi  öv növényvilágát jellemzik a  trópusi  esőerdők,  szavannák,  trópusi sivatagok (uo. 351–9). A szubtrópusi éghajlati öv a trópusi és a  mérsékelt  övek  között, az Egyenlítőtől északra és  délre  a  30–45  szélességi fokok között található, az évi középhőmérséklet 10–18  °C. A szubtrópusi öv növényvilágát jellemzik a keménylombú és babérlombú erdők,  valamint  állandóan   száraz   területek   (sivatagok   és félsivatagok) (uo. 203).

     A dolgozatban vizsgált növények a trópusi, szubtrópusi éghajlati övben találhatók. A növények elterjedését részben  az emberi tevékenység, részben az éghajlati tényezők eredményezték.  Az egzotikus növények elterjedését  leggyakrabban  a  hőmérséklet korlátozta  és  korlátozza. Számos  trópusi, szubtrópusi  növény, a narancs, a citrom, a pisztácia stb. nem viseli el a fagyot. Így  ezen növények  termelésében  az éghajlat  korlátozó  tényező. Bár az ember befolyása minden szempontból jelentős volt, az éghajlati tényezők még mindig alapvetőek annak meghatározásában, hogy hol termesszék az egzotikus növények többségét  (CRC Handbook 1).

 A NÖVÉNYNÉVADÁS VÁZLATOS TÖRTÉNETE

     1. A tudományos névadás és a kettős nevezéktan. — A növénynévadás alapjait görög és római tudósok fektették le, módszereik azonban a latin nyelv használatával tovább éltek Európa kolostoraiban és egyetemein. A növények tudományos (latin) elnevezésére a latin vagy az ókori görög nyelvből kölcsönöztek (kölcsönöznek) szavakat, amelyekkel a szóban forgó növényt nemzetközi használatban is egyértelműen meg lehetett jelölni. A faj tudományos megnevezésének formája, a manapság használatban lévő ún. kettős nevezéktan (kettős nómenklatúra, binominális nómenklatúra) a XVIII. század híres svéd botanikusa, Linné (1707–1778) hatására terjedt el. Korszakalkotó munkájában, a Species plantarumban (1753) Linné már nem vette át a korabeli botanikusok és orvos gyógyszerészek által általánosan  használt, több (vagy sok) szóból álló leíró frázisokat, hanem két latin szóval jelölt minden növényfajt. Az első ezek közül a nemzetség (genus) neve (pl. Citrus), a második pedig a faji jelző (pl. limon). E kettő együtt alkotja egy-egy faj általánosan elismert nevét, esetünkben a Citrus limont, a közönséges citromot. Ugyanannak a nemzetségnek más fajai másféle faji jelzőket kapnak (van pl. Citrus reticulata, Citrus sinensis stb.) (Brickell 10).

     2. Nemzetközi szabályok. — Az idők során Linné növényosztályozási rendszerét a tudósok odáig fejlesztették, hogy botanikai jellemzőik alapján a teljes növényvilágot be tudják osztani egy sokszorosan elágazó „törzsfába”. Hogy a rendszer megfeleljen a tudományos, kertészeti és kereskedelmi igényeknek, ehhez elengedhetetlenné vált a nemzetközi együttműködés. E cél elérésére ma már egységes szabályai vannak a nevezéktannak (Brickell 11). Ilyen A botanikai nevezéktan nemzetközi kódexe (International Code of Botanical Nomenclature. Adopted by the Fourteenth International Botanical Congress, Berlin, July–August 1987.           Germany, 1988.) és a Kultúrnövények nevezéktanának nemzetközi kódexe (International Code of Nomenclature for Cultivated Plants. Formulated    and adopted by the International Commission for the Nomenclature of Cultivated Plants of the I. U. B. S. Edited by C. D. Brickell chairman, E. G. Voss, A. F. Kelly, F. Schneider, members, R. H. Richens, secretary oft he Editorial Committee. Utrecht, 1980).

     3. A magyar növénynévadás vázlatos története. Ebben a munkában trópusi és szubtrópusi növényfajok magyar elnevezésein  belül,  csak a faj  (species)  és  a nemzetségnevek   (genus) vizsgálatáról van szó.

     A könyvnyomtatás előtti időkben az oklevelek, kódexek, szójegyzékek, ill. kéziratos szótártöredékek azok a források, amelyekből az akkori növénytani ismeretekről  tudomást szerezhetünk. Összefüggő botanikai vagy rokontárgyú  (orvosi, gyógyszerészeti) szöveget ezekben sajnos nem találunk.

     A XVI. században hatalmas léptekkel haladt előre hazánkban a növényismeret, a század vége felé — nyilván a fellendülő külföldi botanikai irodalom hatására is — folyamatosan jelennek meg magyar nyelvű növénytani tárgyú művek. 1578-ban Kolozsvárott jelent meg Mélius Juhász Péter füves könyve, a csakhamar népszerűvé váló Herbárium. Ezt hamarosan követi a mintegy 340 magyar növénynevet tartalmazó első latin–magyar növényszótár, a Stirpium Nomenclator Pannonicus (1583), amelynek szerzői Clusius és Beythe István voltak (vö. Priszter Szaniszló: Nyr. 117:  560).

     A XVII. század botanikai munkáiban eligazodni — a növényrendszer kiforratlansága, a  rendszertani kategóriák határozatlansága és a nómenklatúra bizonytalansága miatt — a legnagyobb nehézségekkel jár. A megoldásra  egészen a XVIII. század közepéig kell várnunk, ekkor jelenik meg Linné korszakalkotó munkája, a Species plantarum (1753). A XVII. század leghíresebb magyar kertje Lippay György esztergomi érsek pozsonyi kertje volt. Ehhez a pozsonyi kerthez fűződik az első önálló magyar kertészeti mű, a Posoni kert (1664–7) megírása, amelyben Lippay György a vadon termő növényekre aránylag ritkán hivatkozik (Gombocz E.: BotTört. 138–41). Eközben a népi növényismeret is egyre fejlettebbé válik, de a botanika fő célja még mindig a növény orvosi felhasználásának, gyógyító erejének ismertetése, és nem a flórakutatás.  Bizonyítja ezt a XVIII. század vége felé megjelenő néhány növénytani (orvosbotanikai) kiadvány. A legismertebb közülük Csapó József debreceni főorvos Új füves és virágos magyar kertje (1775), amely több mint 1100 népi növénynevet említ (vö. Priszter Szaniszló: Nyr. 117:  560). Sokkal nagyobb jelentőségűvé válhatott volna az erdélyi református lelkész Benkő József botanikai működése, eredményei azonban az ő korában nem váltak ismertté. Elsőként szólaltatta meg Linné rendszerét magyarul a „Nomenclatura Botanica. Füuzéres nevezetek. Linneus rendi uzerént” (1783) c. munkájában. A Linné-féle rendszerben négy nyelven (latin, magyar, német, francia) ad 1000 fajról (kb. 2500 magyar névvel) névjegyzéket (Gombocz E.: BotTört. 200–5). A hazai flórakutatás szempontjából jelentős még Veszelszki Antalnak az 1798-ban megjelent „A’ növevény plánták’ országából való erdei, és mezei gyűjtemény, vagy-is fa- és fűszeres könyv” című műve, bár rendszere, nómenklatúrája már a maga korában is elavult volt.

     A XVIII. század vége felé a fiatalon elhunyt, tehetséges debreceni orvos és természettudós, Földi János tervezte   elsőként   a   magyar   flóra   megírását Linné rendszere alapján,   Természeti históriájának azonban csak  az  első  része,  az  állatok  országa (Földi János, Természeti história. A Linné systémája szerint. I. Az állatok országa. Pozsonban, 1801) készült  el.  Így  az  első  „a’   Linné   alkotmánya   szerént”-i összefoglaló botanikai mű Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály Magyar fűvész könyve (1807) volt. Bár Földi János Természeti históriájának növénytani része nem készült el, 1793-ban, Bécsben megjelent a szerzőtől egy kis füzetecske Rövid krítika és rajzolat A’ magyar fűvésztudományról címmel. A bevezetésben így ír:  „A’ minémű zűrzavar vólt hajdan a’ Deák Fűvésztudományban, a’ Linné Rendbeszedése, és Elnevezési előtt: szinte olyan zűrzavar, fogyatkozás, és tévedezés vagyon ma a’ Magyar Fűvésztudományban. Minden eddig nevezhető Lexiconainkat (Szótárjainkat) Fűvész, Orvosi, és Gazdaság író Könyveinket gyom, gaz, Dudva és Burján lepte el Mit kell tehát tselekedni? Krítikát kell írni, melly minden Tudománynak tökélletességre vitele. Krítikát, melly Törvényeket és Régulákat adjon a’ Növevényeknek elnevezésekben, melly ki mutassa a’ rossz Neveknek hibáit, és azokat meg jobbítsa” (Földi 3–5). Földi János munkája az első olyan növénytani munka, amely kb. 840 növénynevet vizsgálva a magyar növénynevek részletes kritikáját tartalmazza.

     A XIX. század első éveiben megjelenő művek — Diószegi–Fazekas Magyar fűvész könyvével (1807) kezdődően — már tényleges szaknyelvi újításokat tartalmaznak a magyar nómenklatúrában és terminológiában. Ekkor jelenik meg a grammatikus és szótáríró Márton József  12 kötetes Természethistóriai Képeskönyve  (1805–13), amely a  Bertuch-féle Bilderbuch für Kinder képes ismeretterjesztő sorozat fordítása. A sorozat gyerekeknek készült, anyaga összetett: „Az Állatok, Növevények, Virágok, Gyümöltsök és Ásványok , a’ Mesterségek és Tudományok sok más oktatásra öĐzveválogatott Tárgyaival együtt” tudományos magyarázatokat ad a német szerző. Márton Józsefnek az anyag összetettségéből adódóan számos témában, így az egzotikus növénynevekre vonatkozóan is teljesen új, magyar nómenklatúrát kellett alkotnia (vö. Priszter Szaniszló: Nyr. 117:  561).

     A reformkori nyelvújítás, a szaktudományok, különösen a természettudományok és az orvostudomány magyar nyelven való művelésének célja,   a botanikát sem kerülte el. Az 1840-es évektől  egymás után megjelenő növénytani munkákban merész növénynév-újításokat találunk, legtöbbjük azonban igen rövid életű volt, nem vert gyökeret nyelvünkben. 1841-ben jelent meg Barra István, Pest megyei főorvos első rendszeres magyar növénytana sok érdekes és találó új névvel. Két évvel később, 1843-ban az erőszakos szócsinálmányairól híres orvosprofesszor Bugát Pál, Természettudományi szóhalmaza lát napvilágot, amely sok más tudományág új szava mellett új növényneveket is tartalmaz. A botanikai nyelvújítás csúcsa alighanem Kováts Mihály Növénybölcsesség a’vagy, háromnyelvű fejtő növénynév műszótára, amely 1845-ben jelent meg. A Vezérszóban ez olvashatjuk: „Ezen szótarban a’ KezdÁszó Magyar, azt követi a’ Latánosgörög ; végre tétetik a’ Német nevezet, melylynek helylyén imitt amott csak a’ latánosgörög nevezet áll; Ezen munkában van 5921 Magyar növénynév. Én magam csináltam 4860 új magyar növénynevet” (Kováts V–VI.). Vagyis 5921 magyar növénynévből 4860 magyar növénynevet maga a szerző gyártott, közülük némelyikhez etimológiai magyarázatot is fűz (pl. macskamajom ’kókusz’ (Kováts 312)). Új magyar növényneveinek zömét a személyekről elnevezett latin genusnevekből alkotta úgy, hogy azok végére a „magyaros” -t illesztette: pl. BegoniaBegoné. További növénytani szóújításakokkal találkozunk Tóthfalusi Miklós 3 kötetes munkájában,  (A magyar gazda mint kertész. [1.] Gyümölcsbarát. [2.] Konyhakertész. [3.] Virágkedvelő. Pest, 1847) és Gönczi Pál művében (Vezérkönyv a növénytan tanítása és tanulására. 1852).

     A XIX. század második felében egymás után jelennek meg a magyar nyelvű növényhatározók: Hazslinszky Frigyes (1864, 1872), Simonkai Lajos (1882) és Cserey Adolf (1887, 1911) határozói.  A szerzők még mindig a hiányzó magyar növényneveket igyekeznek pótolni, az addig csak latin nyelvű genusok és az új fajok számára próbálnak „hivatalos” magyar neveket alkotni (vö. Priszter Szaniszló: Nyr. 117:  563).

     A XX. században a szervezett növénynévgyűjtést a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytára számára Jávorka Sándor (Dr. Jávorka Sándor, Magyar Flóra (Flora Hungarica). Bp., 1924–1925) indította meg, munkatársával Csapody Verával. A század kutatói közül Fialovski Lajos, id. Csapody István, Wagner János, Mágocsy-Dietz Sándor, Gombocz Endre, Rapaics Rajmund nevét említhetjük még. Legújabb növénynév szótáraink közül Csapody Vera–Priszter Szaniszló, Magyar növénynevek szótárát (1966) és Priszter Szaniszló, Növényneveink. Magyar–latin szógyűjteményét  (1986) kell kiemelnünk. Az utóbbinak latin–magyar része a közeljövőben fog megjelenni.           

AZ EGZOTIKUS NÖVÉNYNEVEK VÉGSŐ FORRÁSA
SZERINTI NÉVADÁSI TÍPUSOK

     A nyelvek osztályozásának genetikai (genealógiai) módszerét alapul véve, az egzotikus növények és gyümölcsök elnevezéseinek végső forrását nyelvcsaládonként (vö. Világ nyelvei.) a következőképpen csoportosíthatjuk:

1. Legtöbb egzotikus gyümölcsnevünk végső forrása az indogermán nyelvcsa-lád nyelveinek valamelyike:

     Az ún. román vagy újlatin nyelvek közül  spanyol a granadilla (sp. granada) és a kókusz (sp. coco ’kókuszfa, kókuszdió’) végső forrása, a portugálból származik a grumihama (port. grumixama, grumuchama), az olaszból a datolya (ol. vel. dátolo, ir. ol. dattero) és a füge (ol. vel. R. fíghe ’fügék’).

     Görög eredetű a jujuba (gör. zizyphon ’jujubafa, jujuba’), a pisztácia (gör. pidtakia).

     Az újind nyelvekhez tartozó maráthiból a karambola (maráthi karambal)

2. Számos egzotikus gyümölcsnevünk végső forrása valamely amerikai indián nyelv. Észak-Amerika indián nyelveiből, így  pl. az algonkin családból származik a hikori, amelynek végső forrása a (virginiai) algonkin  *pawcohiscora (*pawcohiccora) és a perszimón (algonkin pasimenan ’szárított gyümölcs’ a pasimeneu ’gyümölcsöt szárít’ szóból); a nahua nyelvből terjedt el az avokádó (nahua ahuacacuahuitl), az ilama (nahua ilamatzapotl), a szapodilla, zapota (nahua tzapotl ’zapotafa’).

     Dél-Amerika és az Antillák nyelvei között a legjelentősebb nyelvcsalád az arawak, innen ered a guava (arawak guava, guaiva) és az ikakó gyümölcsnév.

     Néhány gyümölcsnevünk végső forrása a  karib nyelvjárás: pl. mombin és papaja, az utóbbi egy karib nyelvjárás papaya ’papajagyümölcs’, papayo ’papajafa’ szavaiból alakult ki.

     A kecsua nyelvcsalád nyelvei játszották a legfontosabb szerepet Dél-Amerikában a földrész felfedezése előtt. A csirimojó gyümölcsnév forrása a kecsua chirimúya, chirimóya, a lukmóé a kecsua lúcuma, lucma.

3. A ma Dél-Indiában honos dravida nyelvcsalád nyelveiből is származnak gyümölcsnevek, így a mangó (tamil m#n-k#y vagy m#n-g#y), az areka (tamil ádaik#y), a bétel (tamil verrilai).

4. A maláj-polinéz nyelvcsalád maláj (indonéz) ágának nyelvei közül származik a maláj bilimbi (maláj b%limbing), a durián (maláj durian), a langszat (maláj langsat), a mangosztán (maláj mangustan), a pizáng (maláj pisang), a rambután (maláj  rambtan)

A maláj-polinéz nyelvcsalád maláj polinéz ágának maori nyelvéből ered a kivi (maori kivi).

5. Afrika nyelvei közül az aki gyümölcs a kru nyelvből származik (kru #-kee), és a baobab végső forrása is talán valamelyik afrikai bennszülött nyelv.

6. A sémi-hámi nyelvcsaládból származik a tamarindusz, végső forrása az arab tamr hindi ’indiai datolya’, a tamr ’szárított datolya’ + hindi ’indiai’ (< Hind ’India’).

7. Az altaji nyelvcsaládhoz tartozó törökből ered a bergamia (török beg armdŁ).

8. Sino-tibeti nyelvek közül a kínaiból származik a kumquat (kínai kamkwat), a licsi (kínai li chih ’licsifa’), a longan (kínai lung yen ’sárkányszem’), a loquat (kínai l#-kwat).

Nyelvcsaládok

Példák

Az indogermán nyelvcsalád

granadilla ’Passiflora edulis’, kókusz ’Cocos nucifera’, grumihama ’Eugenia dombeyi’, datolya ’Phoenix dactylifera’, füge ’Ficus carica’, jujuba ’Ziziphus jujuba, Z. sativa, Z. vulgaris’, pisztácia ’Pistacia vera’,  karambola ’Averrhoa carambola’.

Amerika indián nyelvei

hikori ’Carya  illinoinensis,  Hicoria  pecan, H. oliva’, perszimón ’Diospyros virginiana’, avokádó ’Persea americana, P. gratissima’, ilama ’Annona diversifolia’, szapodilla ’Manilkara zapota, M. zapotilla, Achras sapota’, zapota ’Manilkara zapota, M. zapotilla, Achras sapota; Pouteria sapota, Calocarpum mammosum,  C. sapota,  Lucuma  mammosa’, guava ’Psidium guajava’, ikakó ’Chrysobalanus icaco’, mombin ’Spondias mombin, S. lutea’, papaja ’Carica papaya’,  csirimojó ’Annona cherimola’, lukmóPouteria lucuma, Lucuma obovata’.

A dravida nyelvcsalád

mangó ’Mangifera indica’, areka ’Areca catechu’ bétel ’Areca catechu’.

A maláj-polinéz nyelvcsalád

bilimbi ’Averrhoa bilimbi’, durián ’Durio zibethinus’, langszat ’Aglaia domestica, Lansium domesticum’, mangosztán ’Garcinia mangostana’, pizáng ’Musa x paradisiaca’, rambután ’Nephelium lappaceum’, kivi ’Actinidia chinensis’.

Afrika nyelvei

aki ’Blighia sapida’, baobab ’Adansonia digitata’.

A sémi-hámi nyelvcsalád

tamarindusz ’Tamarindus indica’.

Az altaji nyelvcsalád

bergamia ’Citrus bergamia’.

Sino-tibeti nyelvek

kumquat ’Fortunella japonica’, licsi ’Litchi chinensis, Nephelium litchi’, longan ’Dimocarpus longan,  Euphoria  longana, Nephelium longana’, loquat ’Eriobotrya japonica, Mespilus japonicus’.

A LATIN SZAKNYELVI ELNEVEZÉSEK SZERINTI NÉVADÁSI

TÍPUSOK

     Az egzotikus gyümölcsnevek végső forrása gyakran a latin szaknyelvi név. A latin szaknyelvi elnevezések főbb névadási típusait  a következőképpen csoportosíthatjuk:

1.    Valamely nyelv növénynevét tették meg latin szaknyelvi szóvá: pl. Carica papaya (forrása a karibi papaya ’papajagyümölcs’).

2.    Valamely nyelv növénynevét tették meg kevés változtatással lat. szaknyelvi szóvá: pl. Averrhoa carambola (forrása a  maráthi karambal).

3.    Valamely személy nevét használták növénynévként: pl. Macadamia ternifolia (John Macadam ausztrál természettudós nevéből), Feijoa sellowiana (egy XIX. századi spanyol természettudós, Juan de Lilva Feijó nevéből).

4.    Mitológiából kölcsönzött neveket használtak a növények megnevezésére: pl. Passiflora (vö. lat. passio ’szenvedés’).

5.    A növényt valamely alaktani tulajdonságáról nevezték el görög és/vagy latin szóelemek segítségével: pl. Anacardium occidentale (görög aná- ’valamilyen módon’ és  kardía ’szív’ szavak összetétele; a név a gyümölcs felső részén található szív alakra utal).

6.    Előfordulási helyéről adatak nevet a növénynek: pl. Eriobotrya japonica (Kínában, Japánban és Észak-Indiában őshonos), Litchi chinensis (Kínában honos).

     A latin szaknyelvi elnevezések főbb névadási típusait a dolgozatban vizsgált növénynevek alapján a következőképpen foglalhatjuk össze:

A latin szaknyelvi elnevezések főbb névadási típusai

Latin név

Magyar név

Valamely nyelv növénynevét tették meg a latin szaknyelvi szóvá.

Carica papaya

papaja

Valamely nyelv növénynevét tették meg kevés változtatással a latin szaknyelvi szóvá.

Averrhoa carambola

karambola

Valamely személy nevét használták növénynévként.

Macadamia ternifolia,

Feijoa sellowiana

makadámdió,

feijoa

Mitológiából kölcsönzött neveket használtak a növények megnevezésére.

Passiflora

passióvirág

A növényt valamely tulajdonságáról nevezték el görög és/vagy latin szó-
­elemek segítségével.

Anacardium occidentale

anacardia

Előfordulási helyéről adtak nevet a növénynek.

Eriobotrya japonica

Litchi chinensis

japánnaspolya,

kínai ikerszilva

           

AZ ETIMOLÓGIAI TÍPUSOK

     A magyar egzotikus növényneveket az őket alkotó tag vagy tagok létrejötte, kialakulásmódja szerint a következőképpen csoportosíthatjuk: 1. Idegen nyelvekből átvett szóelemek; 2. Tükörfordítások; 3. Magyar szóalkotások. Az első két csoportban vizsgáltam az átadó és az átvevő nyelvi modellek morfematikus és jelentésbeli viszonyát.

     1. Idegen nyelvekből átvett szavak (jövevényszavak — idegen szavak — nemzetközi szavak). — A civilizáció kialakulása és terjedése folytán a népek állandóan érintkeznek egymással, ennek megfelelően valamennyi nyelv több-kevesebb külső hatásnak van kitéve.

     Az idegen nyelvekből átvett szóelemeken a jövevényszavak, az idegen szavak és a nemzetközi szavak csoportját értem (MNytört. 263–5) (vö. Kiss: Egz. 5).

     „Az idegen nyelvből már régebben átkerült, a mi nyelvünkben is már viszonylag hosszú életre visszatekintő szavakat a magyar nyelvérzék már-már szokványos magyar szavaknak tekinti, idegen voltukat nem érzékeli. Ezekre a jövevényszó elnevezést szokás használni. Az újabban nyelvünkbe került, a laikus nyelvérzék számára is még idegeneknek, nem teljesen meghonosultaknak tűnő szavakat — melyek között természetesen nagyon sok a modern nemzetközi kultúrszó — idegen szavakként szokás emlegetni” (MNytört. 305). Aligha állíthatjuk, hogy a két csoportot világosan el lehet különíteni, mivel nincsen objektív kritériuma a jövevényszó és idegen szó elkülönítésének (Bárczi: Szók.2 45).

     Nemzetközi szavak csoportjában az európai művelődési viszonyok egymásra gyakorolt hatásai tükröződnek, ezek szülőföldjét, átadóját alig lehet megállapítani, mert széles körű elterjedésük folytán több nyelv is számításba jöhet (vö. Kiss Lajos: MNy. 62: 182).

     Az idegen nyelvekből átvett egzotikus gyümölcsneveket ennek megfelelően három csoportra  oszthatjuk:

     1. jövevényszavakra (pl. füge, narancs);

     2. idegen szavakra (pl. dzsekfrút, szúrszop);

     3. nemzetközi szavakra (pl. mandarin, kivi).

     Az idegen nyelvekből átvett szóelemeken belül külön csoportot alkotnak a homonimák,  az olyan gyümölcs- és növénynevek, amelyeknek hangsora azonos, jelentése azonban határozottan eltér: pl. zapota1  ’Manilkara zapota, Achras sapota, Manilkara zapotilla. Közép-Amerika északi részén honos, a szapodillafélék (Sapotaceae) családjába tartozó fa és a fa rozsdavörös termése’; zapota2  ’Pouteria sapota, Calocarpum mammosum, C. sapota, Lucuma mammosa. Közép-Amerikában és Nyugat-Indiában őshonos, a szapodillafélék (Sapotaceae) családjába tartozó fa és a fa lédús,  tojásdad termése’.

     Az átadó és az átvevő nyelvi modellek morfematikus és jelentésbeli viszonyát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az átvevő nyelvben, a magyarban teljes az átadó nyelvi modell morfemikus átvétele, morfemikus helyettesítés nincs. Az idegen nyelvekből átvett szóelemek legtöbbször az átadó nyelv szavának jelentésével együtt kerültek a magyarba, az átvevő nyelvi beszélők által megismert növény megnevezésének igénye miatt jelentéskölcsönzés minden esetben van.

     Az átadó és az átvevő nyelvi modellek fonemikus viszonyát az adatokból vizsgálhatjuk, mert címszóként a magyar helyesírás szabályainak megfelelő alakváltozatokat vettem fel. A fonemikus helyettesítés lehet teljes, részleges vagy hiányozhat. Teljes a fonemikus helyettesítés a kivi ’Actinidia  chinensis’ (az ang. kiwi átvétele) következő alakváltozatainál: 1987:  kivi  (Velich  27);   1989:   kivi (Kultúrnövények  3. 10); 1992: kivi (Larousse 470); 1994: kivi (AkH). Nincs fonemikus helyettesítés a papaja ’Carica papaya’ alábbi alakváltozatainál: 1905: Paw-pawt gr. (Kert. 732); 1906: Paw-Paw (Kert. 765) (az ang. paw-paw ’ua.’ átvétele). Részleges fonemikus helyettesítéssel találkozunk a szúrszop ’Annona muricata’ (az ang. soursop, sour sop ’ua.’ átvétele)  bizonyos alakváltozatainál: 1983: Szourszop (Velich–V. Nagy 243); 1991: szourszop (Főzés. 93).

     2. Tükörfordítások. — „Tükörszavaknak nevezzük az olyan szókölcsönzéseket, amikor az átvevő nyelv nem az idegen nyelvi hangalakban veszi át a szót, hanem az átadó nyelvi tartalmát saját nyelvi elemeivel tükrözteti vissza, mintegy szóról szóra lefordítja” (MNytört. 305) — írja Benkő Loránd. A tükörszavak megteremtésében az átadó és az átvevő nyelv speciális szóalkotó szerepe egyaránt érvényesül. Átvételüket a szükségszerűség szülte, az idegenből megismert új fogalmak megnevezésére nyelvünkben új szót kellett teremteni, tudatos névadásra volt szükség.

     A tükörfordítások vizsgálatát növény- és gyümölcsnevek esetében csak a botanikai forrásokra támaszkodva lehet elvégezni. A magyar botanikai szótárakban a magyar név mellett általában latin és német, néha francia neveket találunk. Sokszor a szerzők maguk közlik a növény- és gyümölcsnevek latin és a német megfelelőit, pl. Grossinger, Benkő József, Kováts Mihály vagy megemlíthetjük a Bertuch-féle Természethistóriai Képeskönyvet, amelyet Márton József fordított, a német és francia nyelv mellett az „Új kiadás, deák és magyar leírással megbÁvítve”. A XX. századi növénynév szótárak közül Graumann Sándor „Magyar növénynevek Szótára a német és botanikus elnevezések hozzácsatolásával” készült.

     Ugyancsak hasznos forrás volt a tükörfordítások vizsgálatához Heinrich Marzell Wörterbuch der deutschen Pflanzennamen c. munkája. Marzell öt kötetes növénynév szótára a régi német növényneveket gyűjtötte össze napjainkig (vö. „Marzells Wörterbuch, das die deutschen Pflanzennamen zeitlich vom Althochdeutschen bis in die Gegenwart erfaßt” (Marzell III. 504)). A szótár a  régi magyar növénynevek vizsgálatában nyújtott segítséget, a mai, frissebb tükörfordítások elemzésekor elsősorban az alábbi növénynév szótárakra támaszkodtam: Elsevier’s Dictionary of Botany. I. Plant  Names in English, French, German,  Latin  and  Russian  compiled  by P. Macura. Amsterdam–Oxford–New York, 1979 és Mansfelds Verzeichnis landwirtschaftlicher und gärtnerischer Kulturpflanzen (ohne Zierpflanzen). Zweite, neubearbeitete und wesentlich erweiterte Auflage herausgegeben von Jürgen Schultze-Motel. I–IV. Berlin,      1986.

     A szótörténeti anyag alapján megállapíthatjuk, hogy legtöbb tükörfordításunk német mintára, kisebb mennyiségben latin és angol mintára keletkezett. A latin mintára történő tükörfordítás elsősorban a régiségben volt jellemző, napjainkban a német és az angol nyelv szerepe jelentős. Ez a folyamat jól megfigyelhető az újonnan megjelenő, különböző témájú idegen nyelvű fordításokon; egy-egy német vagy angol nyelvű szakkönyv fordításával egzotikus növénynevek százai kerülhetnek nyelvünkbe, így pl. az 1970-es években a német Urania Pflanzenreich. Höhere Pflanzen. I–II. fordításával (magyarul: Urania.  Növényvilág.  Maga-sabbrendű  növények.   I. Bp., 1974; Urania.  Növényvilág.  Magasabbrendű  nö-vények.  II. Bp., 1976.) (vö. Szótörténeti áttekintés).

     A tükörfordítások keletkezésének módja az, hogy az átvevő nyelv az átadó nyelvi tartalmat saját nyelvi elemeivel tükrözteti, mintegy szóról szóra lefordítja. Kiss Jenő felosztása alapján (Kiss: Madárnevek 29) a következőképpen csoportosíthatjuk a tükörfordításokat: 1. teljesek; 2. részlegesek.

     1. Teljes tükörfordítások

a) Az indukáló és az indukált teljesen megfelel egymásnak:

Pl. ökörszívalma ’Annona reticulata’ (vö. ném. Ochsenherzapfel ’ökörszívalma’); csillaggyümölcs ’Averrhoa carambola’ (vö. ang. starfruit ’csillaggyümölcs’).

b) Az indukáló és indukált a tagok közötti mondattani viszony alaki jelölésében tér el némiképp egymástól:

Pl. paradicsomifüge ’Musa x Paradisiaca’ (vö. ném. Paradiesfeige ’paradicsomfüge’); barbadosiegres ’Peireskia aculeata, Cactus peireskia’ (ném. Barbados Stachelbeere ’Barbados-egres’).

     2. Részfordítások

A nevet alkotó szóelemek közül egyiket nem fordítják le.

Pl. licsiszilva ’Litchi chinensis, Nephelium litchi’ a ném. Litchi-pflaume ’licsiszilva’ előtagjának átvételével, utótagjának lefordításával jött létre.

     A teljes tükörfordítás eredményeként az átadó nyelvi modell elemeit az átvevő nyelv saját nyelvi elemeivel adja vissza morfémahelyettesítéssel anélkül, hogy bármilyen idegen morféma kerülne az átvevő nyelvbe. A morfémahelyettesítés lehet részleges, ha az átadó és átvevő nyelvi modell a tagok közötti mondattani viszony alaki jelölésében kis mértékben eltér (vö. paradicsomifüge).

     A részfordítás az átadó nyelvi modellnek részben morfemikus átvétele, részben pedig helyettesítése révén jön létre. Az átvétel és a helyettesítés kombinálódásának eredményeképpen a részfordítás létrejöhet az összetétel előtagjának átvételével és utótagjának fordításával (pl. avokádókörte ’Persea americana, P. gratissima’; vö. ang.  avocado pear ’avokádókörte’), vagy fordítva, az összetétel előtagjának szó szerinti fordításával és utótagjának átvételével (pl. szamóca-guava ’Psidium littorale, P. cattleianum’; vö. ang. strawberry guava ’szamó-caguava’).

     A tükörfordítások 3.  csoportját alkotják a homonimák, amelyeknek hangsora azonos, jelentése azonban határozottan eltér: pl.  paradicsomalma1,2     (paradi-csomalma1 ’banán; Musa x paradisiaca. A trópusi Ázsiában őshonos, a banánfélék (Musaceae) családjába tartozó növény és a növény sárga termése’; paradicsomalma2 ’pomeló; Citrus maxima, C. grandis, C. decumanus. Dél-kelet Ázsiában honos, a rutafélék (Rutaceae)  családjába tartozó fa és a fa gyakran 6–8 kg-os termése’. Mindkét jelentés németből került a magyarba, a ném. Paradiesapfel1 ’Musa x paradisiaca’ és Paradiesapfel2 ’Citrus maxima, C. grandis, C. decumanus’ szó szerinti fordításaként.

     A tükörfordításokhoz tartoznak még az olyan növénynevek, amelyeknek termesztett (pl. termesztett ananász), valódi (pl. valódi kenyérfa), közönséges (pl. közönséges kenyérfa) stb. jelzője van. A gyakori termesztett, valódi, közönséges jelzőknek megkülönböztető szerepük volt, ezekkel a jelzőkkel azokat a növényeket illették és illetik, amelyek a legismertebbek, leggyakoribbak, vagy amelyeket termesztettek stb. Ezek a jelzős alakulatok legtöbbször idegen nyelvi minták követésével (vö. ang. cultivated, fr. cultivé, ném. angebaut, angepflanzt; or. возделанный, культурный, обработанный ’termesztett’ (Elsevier’s D.B. II. 2252); ang. common, general, ordinary, universal; fr. commun, général, ordinaire, vulgaire, universel; ném. allgemein, gemein, gewöhnlich, üblich; or. общиий, обыкновенный, повсеместный ’közönséges’ (uo. 1965); ném. echte ’valódi’) fordításával  keletkeztek.

     3. Magyar szóalkotások. — A magyar szóalkotással keletkezett egzotikus gyümölcsneveket két csoportra oszthatjuk: 1. A szóalkotással keletkezett gyümölcsnevek; 2. A szószerkezetté válással létrejött gyümölcsnevek.

            1. A szóalkotással keletkezett gyümölcsnevek

     a) A mesterséges szóalkotással keletkezett növénynevek

Ide tartozik nyelvújítási egzotikus gyümölcs- és növényneveink zöme. A nyelvújítás számtalan új névvel gazdagította nyelvünket, nagy részük azonban tiszavirág életű volt. Ezek a névkísérletek, a szótárban található (általában) egyetlenegy szótörténeti adattal mutatják, hogy közülük a legtöbb  nem gyökeresedett meg a magyar nyelvben. Pl. Gönczi Pál újítása a fügecs ’fügekaktusz; Opuntia ficus-indica’.

     Mesterséges szóalkotással keletkeztek képzett gyümölcsneveink is pl. a szívded, gránátalmaded. Mindkettő Kováts Mihály alkotása a -ded képzővel, amely „hasonlítást jelent” (Magy. Fűvészk. 33–4). A gránátalmaded ’Passiflora’ a gránátalma ’Punica granatum’ gyümölcsnév -ded képzős származéka, nevét gránátalmához hasonló termése miatt kapta; a szívded ’Anacardium occidentale’ a szív főnév -ded képzős származéka, a névadás alapját a szívhez hasonló termés képezte.

     b) Az összetett növénynevek

Az összetett növénynevek egy része korábbi jelzős és határozós,     valamint tárgyas szerkezetből önállósult. Pl. szentjánosfa ’szentjánoskenyérfa; Ceratonia siliqua’  (vö. 1653–5: Szent János fája). Számtalan gyümölcs- és növénynevünk keletkezett úgy, hogy a magyar nyelvben valamely idegen nyelvi névhez magyarázó utótagot (pl. -fa, -dió, -gyümölcs, -pálma) illesztettek, és így összetétel keletkezett. Pl. karambolafa ’Averrhoa carambola’.

     c) A ritkább szóalkotásmódokkal keletkezett növénynevek

     A ritkább szóalkotásmódok (szórövidülés, elvonás, szóhasadás, szóvegyülés stb.) közül kontaminációval  keletkezett a citrancs (citrom × narancs). Az elvonás egyik típusának tekintik azt, amikor egy összetett szóból az egyik tag elhagyásával a másik tag önállósul úgy, hogy megőrzi az összetétel teljes jelentését (vö. MNytört. 343). Igen sok gyümölcsnevünk keletkezett a -fa utótagot tartalmazó összetételből, ahol az utótag (-fa) elvonásával, az önállósított tag kettős jelentést kapott: 1. ’a fa’; 2. ’a gyümölcs’.  Pl. füge.

            2. A szószerkezetté válással létrejött növénynevek

     A növénytani nómenklatúra alapelve, hogy a növényneveket két szóval jelölik. A utótagot, a nemzetséget egy szóval nevezik meg, és ehhez hozzáillesztik az előtagot, amely  a fajt jelöli (vö. Rendszertani alapfogalmak). Erre a típusra igen sok példát találunk a régi magyar nyelvben: pl. gyümölcsök királynője ’ananász’, Adanson baobabja ’Adansonia digitata’.

     A feldolgozott anyag alapján az etimológiai típusokat a következő táblázatban foglalhatjuk össze:

Idegen nyelvekből

Jövevényszavak

füge, narancs

átvett szóelemek

Idegen szavak

dzsekfrút, szúrszop

Nemzetközi szavak

mandarin, kivi

Az indukáló és az indukált  telje­sen megfelel egy­másnak.

ökörszívalma, dinnyefa, csillag­gyü­mölcs

Tükörfordítások

Teljes tükörfordítások

Az indukáló és indukált a tagok közötti mondattani viszony ala­ki jelölésében tér el némiképp egy­más­tól.

paradicsomifüge, barbadosiegres

Részleges tükörfordítások

A nevet alkotó szavak közül az egyiket nem for-dítják le.

licsiszilva, avokádókörte, szamócaguava

A mesterséges szóalkotással kelet­kezett növénynevek (pl. képzett növénynevek)

fügecs, szívded

Szóalkotással keletkezett növény­nevek

Az összetett növénynevek

szentjánosfa

Kontaminációval keletkezett nö­vény­név

citrancs

Szószerkezetté válással keletkezett növénynevek

gyümölcsök királynője

A KÖLCSÖNSZAVAK BEILLESZKEDÉSE NYELVÜNKBE

     Az egzotikus gyümölcsnevek adaptációja, beilleszkedése nyelvünkbe napjaink újonnan megjelenő egzotikus gyümölcsnevein figyelhető meg leginkább.

     A gyümölcsnevek az átadó nyelvi  hangalakkal kezdik életüket, és lassan, részben helyesírási, részben pedig hangtani szempontból beilleszkednek  a magyar nyelvbe.

     Helyesírási szempontból érdekes a kivi gyümölcs története. A magyar nyelvi alakváltozatok részben még tükrözik az átadó nyelvi írásmódot (vö. ang.  kiwi, fr. kiwi, ném. Kiwi): kiwi (1983), kiwi (1992), ugyanakkor pedig már igazodnak is a magyar helyesíráshoz: kivi (1987),  kivi (1989), és a szó megtalálható A magyar helyesírás szabályaiban (példaanyagában átdolgozott) (1994) kivi alakban.

     A szúrszop  ’Annona muricata’, amely az angol  soursop ’ua.’ átvétele, kiejtés tekintetében illeszkedik nyelvünkhöz. Az alakváltozatok egy része egyértelműen az angol írásmód átvétele:  soursop (1993), a Szourszop (1983) már részben igazodik a magyar íráshoz, és végül a magyar kiejtést teljes mértékben követi a szúrszop (1989) írásmód.

     Az egzotikus gyümölcsnevek helyesírása, a  kölcsönszavak adaptációjának helyesírási problémái, nyelvművelési kérdések. Az utóbbi évtizedekben egyre növekvő számú és terjedelmű szakkönyv, valamint ismeretterjesztő munka jelent meg, bennük számos új növényfaj, ezért szükség volt a növénynevek helyesírása szabályzatára. Átfogó szabályzat azonban sokáig nem létezett.  A MNövSz. (1966) Előszavában a szerzők a következőt írják:  a növénynevek „írásmódjára kidolgozott szabályzat még nincs, ezért nagyrészt „A magyar állatnevek helyesírási szabályzata” c. MTA-kiadvány (1958) alapelveit igyekeztünk alkalmazni, a helyesírásunkban azóta történt változások figyelembe vételével. A szótárt helyesírási tekintetben nem tartjuk véglegesnek és hibátlannak, de — az itt föl nem sorolható bonyolult problémák miatt — kár lett volna a szótár megjelenését tovább halasztani” (Csapody–Priszter: MNövSz. 7–8). A növénynevek helyesírási szabályzatára azonban szükség volt, és 1982 őszén, illetve 1983 tavaszán az MTA Botanikai Bizottsága és az MTA Helyesírási Bizottsága is elfogadta a növénynevek helyesírására vonatkozó szabályzatot „létrehozva ily módon egy igen lényeges szakterületnek a magyar helyesírás egészével való összhangját „Ezért tekinthető a Növényneveink [Priszter Szaniszló, Növényneveink. Bp., 1986] az akadémiai szabályzat kiegészítésének, a botanika területén való alkalmazásának” (Priszter: Növ. 7) — írja Fábián Pál. A szabályzat 1986-ban Priszter Szaniszló Növényneveink c. munkájának függelékeként jelent meg.

     Az egzotikus gyümölcsnevek helyesírásában Priszter Szaniszló Növényneveink. Magyar–latin szógyűjtemény végén található növénynév-helyesírási szabályzathoz igazodom. Azokat a növény-, illetve gyümölcsneveket, amelyek megtalálhatók Priszter Szaniszló Növényneveink c. munkájában változatlan helyesírással átvettem.

     A dolgozatban kevés kivétellel fajnevek vizsgálatáról van szó. A kétszavas nevezéktannak megfelelően — hazánkban 1807 óta következetesen — a nemzetségnév faji jelzőjét mindig külön írjuk. Ennek megfelelően a következő elveket alkalmaztam:

     1) Ha a minőségjelző melléknév, akkor azt a nemzetségnévtől minden esetben külön írjuk pl. nemzetségnév füge(fa) ’Ficus’ jelzője édes füge(fa) ’Ficus carica’.

     2) Egybeírjuk a nemzetségnévvel a minőségjelzőt, ha az főnév: pl. szamócaguava.

     3) Jelentésváltozás esetén, ha a fajnévnek melléknévi minőségjelzője van ugyan, de az illető növényfaj nem tartozik az utónévként szereplő nemzetséghez,  a minőségjelzőt egybe kell írni a nemzetségnévvel. Pl. a kivi néhány neve: kínai-egres (egybeírjuk, mivel a kivi nem egres), kínai aktinídia (külön írjuk, mivel az aktinídia nemzetségnév), kínai kivi (külön írjuk, mivel a kivi is nemzetségnévnek tekinthető)  (vö. Priszter: Növ. 185–7).

     Általános megfigyelés, hogy a gyakran használt, meggyökeresedett kölcsönszavak új nyelvi környezetükhöz helyesírási szempontból is hasonulnak. Ez az asszimiláció azonban gyakran hosszadalmas és változatos folyamat. A címszók minden esetben a magyar helyesírásnak felelnek meg. Pl. többnyire a papaya változat adatolható, bizonyítják ezt a szótörténeti adatok, de a magyar helyesírás szabályainak megfelelelően a papaja alakot vettem fel címszónak. A lótuszszilva esetében az összetett szavak helyesírásának megfelelően a címszó lótuszszilva, bár az adatok között előfordul a lótusszilva írásmód is. Az AkH. alapján nem fogadom el a mango vagy a kiwi írásmódot sem.  Az előbbinél a helyes írásmód mangó, az utóbbinál kivi. Több fonetikusan írt latin név szerepel a szótárban (pl. filodendron, monsztera), mert ezek — főleg a kertészeti gyakorlatban, virágkereskedelemben — így honosodtak meg, és ma már az élő nyelv részei.

     Érdekes kérdés a szinte napjainkban, szemünk előtt megjelenő, új egzotikus gyümölcsnevek alkalmasságát megvizsgálni. Több egzotikus gyümölcs kap régi neve mellé egészen friss elnevezést, mint az Averrhoa carambola. Régi elnevezése a karambola, egészen új, sokkal kifejezőbb neve pedig a  csillaggyümölcs (1991). A kifejezőbb, mesterségesen alkotott  gyümölcsneveket azonban néha nem fogadja be a nyelvhasználat (vö. citrancs).

SZÓTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

     Az egzotikus magyar növénynevek eredet szerinti és történeti vizsgálatának, az elnevezések lexikális, szerkezeti elemzésének művelődéstörténeti, botanikatörténeti és nyelvtörténeti jelentősége van.

     A XIV–XVI. században elsősorban fűvészkönyvekben és szakács-könyvekben bukkantak fel egzotikus gyümölcsnevek, a XVIII. századtól  pedig idegen nyelvű természettudományi munkák, lexikonok fordításaiban, illetőleg átdolgozásaiban, kisebb mennyiségben útleírásokban és szakácskönyvekben fordultak elő. A XIX–XX. században az egzotikus gyümölcsök rengeteg új névvel gyarapodtak. Ennek oka a századunkban megjelenő nagyszámú, különböző jellegű külföldi (botanikai, növénytani, ismeretterjesztő könyvek, szakácskönyvek stb.) munka fordítása. Sok új egzotikus gyümölcsnév tűnt fel a magyar nyelvben az 1970-es években, ekkor készült a német Urania Pflanzenreich. Höhere Pflanzen fordítása vagy 1991-ben A főzés alapanyagai című munkával, amelyet angolból fordítottak, a mű eredeti címe: DK Pocket Encyclopedia. Cook’s Ingredients vagy 1993-ban az ugyancsak angolból magyarra fordított  Angol Királyi Kertészeti Társaság Kézikönyve (Christopher  Brickell, Dísznövény enciklopédia). Mindkettő számtalan új egzotikus gyümölcsnévvel gazdagította nyelvünket (vö. Tükörfordítások).

      Az öt típusba (növénytani, orvosi, gasztronómiai, nyelvészeti anyagok és útleírások) tartozó forrásművek vizsgálata után megállapíthatjuk, hogy egyes gyümölcsök, illetve növények feltűnnek többféle forrástípusban, másokat kizárólag növénytani szótárakban lelhetünk fel. A többféle forrástípusban megjelenő gyümölcsöket, növényneveket sokkal szélesebb körben ismerték, bekerültek az aktív szókincsbe, a szaknyelvi használat köréből fokozatosan váltak szélesebb használatúvá, míg az egy forrástípusban, általában csak  növénytani szótárakban megjelenő növénynevek közül a legtöbb nem került be az aktív szókincsbe, a botanikai nómenklatúrához tartozó szakszó maradt.  Minél népszerűbb volt egy-egy gyümölcs, annál több forrástípusból tudunk adatot hozni. Természetesen a népszerűség szoros összefüggésben volt azzal, hogy hozzá lehetett-e jutni az adott egzotikus gyümölcshöz.



     Azt hogy a név, illetve az adat a gyümölcsre vagy a növényre vonatkozik-e, sok esetben igen nehéz eldönteni. Az egzotikus növények nagy részének először csak a termése jutott el hazánkba, mint a már említett pisztácia (vö. 1577 k.: pistaciumnak gr. (OrvK. 206/19)), ahogy erről 1787-ben Mátyus István részletesen tájékoztat: „A Piftacia fájára nézve ugyan köztünk idegen gyümölts de magva a Görög kereskedök által már régen esméreteusé lett. Indiákon, Peruiában, Syriában rend uzerint terem. Siciliában ’s Frantzia Országnak-is melegebb réuzein a’ kertekben mivelik. A’ fája hasonlít a’ terpentina-fenyőfához: a’ gyümÁltsének, mely gerezdenként terem, külsÁ haja mogyoró forma, uzegeletes, egyik óldalára lapouuabb: a’ béle, melly közinkbe-is hozatik, kivül kevéusé zÁld uzín, verhenyÁ hártyával bé-borúlva, édes ízü olajjal tellyes; Válauztani kell, a’ melly nehéz, a’ vége ki-nyílt, nem avas. Mig frius, konyhai hauzonra-is gyakran fordittatik; Borju és tyúk-hús mellé, és egyéb étkek leveihez-is fü-uzeruzám hellyett uokuzor téuzik. Kár hogy hamar meg-avasul: melly miatt köztünk a’ konyhákon hauznát ritkábban vehetik; hanem inkább tsak a’ Patikákban tartják bizonyos végekre. Egyébként az édes-mondolával minden tulajdonságaira nézve meg-egyez; sÁt, mig frius, édeusége ennél-is kedveuebb, olajjal is többel bir” (Mátyus I.: Ó és Új Diaet. 460). A pisztácia bekerült növénytani, orvosi, és gasztronómiai munkákba, később a gyümölcstől világosan elkülöníthetően a gyümölcsöt termő fa is feltűnt a magyar nyelvben, mégpedig útleírásokban:  pisztaczia fának” (Vámbéry 239). A XX. században a pisztácia érdekes utat járt be: a század elején eltűnt, és egészen az 1980-as évekig kellett várni, mire újra megjelent. Ma bárki vásárolhat pisztáciát, és ezzel együtt a szakácskönyvekbe is visszakerült a termés: „Banános kevert sütemény Tetszés szerint megszórhatjuk apróra vágott pisztáciával vagy mandulával” (Édességek. 45)

     A pisztáciával ellentétes úton halad a szentjánoskenyér. Mint ezt a különböző forrástípusok mutatják, ez a sokáig hasznos gyümölcs, napjainkban már szinte teljesen ismeretlen; a gyümölcs eltűnésével együtt lassanként a szó is feledésbe merül. Külön érdekessége, hogy a szentjánoskenyérfa, akárcsak a fügefa áttelel hazánkban: nem véletlen, hogy 1751-ben Lippay a szentjánoskenyér szaporítását ismerteti: „Sz. János kenyerének magvát kell el×ltetni” (TESz.).  Találkozhatunk vele szakácskönyvekben: „Szentjánoskenyér-csókocskák”: „Nyolc tojás fehérjének habjához végy 4 evőkanál finomra tört cukrot, 8 deka tört mandolát és 6 kanál reszelt szentjánoskenyeret s ezt keverd össze könnyedén” (SzegSzak. 380). A XVI. századi orvosi könyv több betegség ellenszereként említi, 1844-ben Haraszthy (Mokcsai) Ágoston útleírásában (szentjánoskenyérfa (Haraszthy 276)) említi, sőt a finom, édes szentjánoskenyér emlékét őrzi egy szólásunk is: „Szentjánoskenyérrel se lehetne elcsalni = bármit ígérnek is neki, nem hajlandó vhová elmenni” (O. Nagy: Magyar szólások 634).

     Napjainkban rengeteg egzotikus gyümölcsöt vásárolhatunk az üzletekben, a piacokon nyers vagy konzerv formában. Ezek az egzotikus gyümölcsök és neveik a legjobb úton haladnak afelé, hogy a botanikai növénynévszótárakból az aktív szókincsbe kerüljenek. Ez a változás  jól megfigyelhető a licsin vagy a mangón. A licsire sokáig csak botanikai szótárakból származó adataink vannak; az 1994-ben megjelent Kínai és távol-keleti konyhák c. szakácskönyv már receptet közöl a licsi felhasználásával: „Pulykamell licsivel” (Kínai. 22), hasonló a mangó esete: 1992-ben már receptben találkozunk vele „Habos túrótorta mangóval” (Édességek. 119).

     Az elemzett gyümölcsneveket századonként táblázatban foglaltam össze. A táblázatok tartalmazzák az összes feldolgozott gyümölcs-, illetve növénynevet (112 növény 477 neve). A 112 növény nevét két táblázatban mutatom be. Az első táblázatban találhatók azok a gyümölcsök, amelyek 1300 előtt tűntek fel valamely néven a magyar nyelvben (L. 1. táblázat), a második táblázatban azok, amelyek a XIX–XX. században jelentek meg nyelvünkben (L. 2. táblázat). 

     Az egyes gyümölcsök megjelenését vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 112 gyümölcs 477 neve közül mindössze  32 növény   83 neve jelent meg nyelvünkben 1900 előtt.

     A XIV. században egy,  a XV. században három, a XVI. században pedig hét új gyümölcs tűnt fel. A XIV. században a füge (1395 k.: figefa (BesztSzj. 850); Ficus carica); a XV. században a narancs (1481: naranch (OklSz.); Citrus sinensis), a gránátalma (1470 k.: pomagranat (CasGl. 57); Punica granatum) és a pálma (1416 u./ 1450 k.: palma (BécsiK. 204); a pálmafélék családjába tartozó fa, nyilván datolyapálma); a XVI. században a kesudió (1577 k.: anacardia (OrvK. 612/2); Anacardium. Anacardium occidentale), a szentjánoskenyér (1577 k.: 0ent Ianos kenyereth gr. (OrvK. 163*/1); Ceratonia siliqua), a citrom (1550 k.: citront gr. (TESz.);  Citrus limon, C. limonia és Citrus medica), a  mellbogyó (1578: Damascusi mogyoró (Mel.: Herb. 157); Cordia myxa), a pisztácia (1577 k.: pistaciumnak gr. (OrvK. 206/19);  Pistacia vera), a tamarindusz (1577 k.: Tamarindufth (OrvK. 11/39); Tamarindus indica) és a  jujuba (1578: Iuiuback (Mel.: Herb. 159); Zizyphus jujuba). A későbbi századokban az egyes gyümölcsök számtalan új névvel gyarapodnak. A korai gyümölcsnevek sokszor módosulnak, és legtöbbször hosszú az út a ma ismert gyümölcsnévhez: pl. az Anacardium occidentale 17 elnevezéséből ma már csak a kesudió nevet használjuk.

     A legtöbb egzotikus növénynevünk a XIX–XX. századból származik, ezért ezeket az időszakokat két részre osztottam: a XIX. század első és második, illetve a XX. század első és második felére. A XIX. század első felében 16 teljesen új (korábbról nem adatolható) egzotikus gyümölcs és növény tűnik fel 21 névvel, a XIX. század második felében 26 új növény 58 névvel, a XX. század első felében csak 7 növény 12 névvel,  a második felében 33 növény 57 névvel jelenik meg. Ezenkívül a XIX–XX. században sok új nevet kapnak a nyelvünkben már jóval korábban megjelent gyümölcsök: pl. az Opuntia ficus-indica, amelyet a XVII. században indiaifüge néven ismertek, a XIX. században 6 új névvel, a XX. században 3 új névvel gyarapodott. Az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a legtöbb új gyümölcsnév a XIX. század második feléből, illetve napjainkból (a XX. század második feléből) származik.


1. táblázat

XIV. század

XV.

század

XVI. század

XVII. század

XVIII. század

XIX. század

első fele

XIX. század második fele

XX.  század

első fele

XX.

század

második fele

Adansonia digitata

baobab, majom-kenyérfa, óriásfa

Adanson baobab­ja, Adanson fája, uborkafa2, ujjas levelű Adanson fája

baobabfa, kenyérfa2  

Anacardium

occidentale

anacardia

akazsu, elefánttetű, szívgyü- mölcsű

akazsufa, kesu, szívded

akazsudió, elefánt-tetűfa, indusdió, kesudió, kesufa,  nyugat-indiai-elefánttetű, vesedió, vesefa

nyugat-indiai-elefántdió

kesudiófa

Ananas comosus, A. sativus

almakirály, ananász, gyümölcs-király, gyü-mölcsök királynéja, királyalma

kedves    ananász

ananászfa, termesztett ananász

Annona

annóna

Areca catechu

areka, arekadió, kateku

arekapálma, kateku-káposz-tapálma

bételdió, bételpálma, kateku-pálma, pinangdió

bétel

Artocarpus

kenyérfa1

Artocarpus communis, A. altilis, A. incisa

Brodfrucht-fa, kenyér-gyümölcs

közönséges kenyérfa, valódi kenyérfa

kenyérfa-gyümölcs

trópusi kenyérfa

Averrhoa bilimbi

bilimbi

bilimbifa, uborkafa1

Carica papaya

papaja

dinnyefa, káriai papaja

pawpaw

Ceratonia siliqua

szentjá- noskenyér

szent-jánosfa

igazi szentjá- noskenyérfa

igazi szentjá- nosfa, jóféle szentjános-kenyérfa, szentjánoske- nyérfa

jánoskenyér, jánoskenyér-fa

Cereus hexagonus, Cactus hexagonus

oszlopos csudatövis, pitaja

oszlop-tüskörc

oszlop-kaktusz

fáklya-kaktusz

Citrus limon

citrom, citromalma

citromfa, limónia, limónia-

alma

limóniafa

közönséges citrom

Citrus maxima, C. grandis, C. decumanus

Ádám-alma, pomeló

shaddock, pompelmu-safa, óriás narancs

paradi- csomalma

Citrus medica

citrom, citromalma

citromfa

citronád

varancsos citrom

Ádám-alma, paradicsom- alma, orvosi citrom

cédrátcitrom

Citrus sinensis

narancs

narancs-alma

narancsfa, édes narancs

édes narancsfa

Cocus nucifera

kókusz, kókuszdió, kókusz- pálma, pálmadió1

kókuszdiófa, macska- majom

kókuszfa

igazi kókusz- pálma

Cordia myxa, C. sebestena

damasz-kuszimo-gyoró, Sebestyén

damaszku-szimogyoró-fa, fekete- jujuba, Sebestyén- szilva

paradicsom-fa2, Sebes- tyénfa, Se-bestyén-kor-dé, taknyos-kordé   

mellbogyó

fekete mellbogyó

Durio zibethinus

durián

cibetfa

Ficus carica

fügefa

füge

édes füge

édes fügefa, káriai fügefa, közönséges fügefa

káriai füge, közönséges füge

Garcinia mangostana

mangosztán

mangosztán-fa

Mangifera indica

mangó

indiai mangófa, mangófa

indiai mangó

Melicoccus bijugatus, Melicocca bijuga

mézmag

mézbogyó

Musa x paradisiaca

banán, paradicsom-alma1, paradicsom-füge, pizáng, pizángfa

pizángpálma

banánfa, édeni pizáng, közönséges pizáng

pizángbanán

termesztett banán

Opuntia ficus-indica, O. ficus-barbarica, Cactus opuntia

indiaifüge

földifüge, kisebb indiaifüge, nagyobb indiaifüge

fügetüskörc, kis fügekak-   tusz, nagy fügekaktusz

fügecs, közönséges fügecs, fügekaktusz

indiánfüge, indián fügekaktusz, közönséges fügekaktusz

Passiflora

granadilla, passióvirág

golgota, golgota-virág, gránátal- maded, szenvedés-virág

Krisztus kínszenvedé-se

Passiflora edulis




granadilla

golgota, golgotavi-rág, mara-cuja-szenve-désvirág

ehető golgotavi- rág, lila granadilla, maracuja, passiógyü-mölcs

Phoenix dactylifera

pálma

pálmafa

pálmadió2

pálmaszilva1, pálmaszilva-fa, török-szilva

datolya, datolya-pálma, egyiptomi-szilva, egyiptomi szilvapálma, szilvapálma-fa

datolyafa, igazi datolyafa, igazi datolya-pálma

közönséges datolya-pálma

Pinus

fenyődió

mandula-fenyő

Pinus pinea

pineoli, szelídfenyő

mandula-fenyő, mandula-fenyőfa, pinia

fenyőmandu-la, olaszfe-nyő, piniadió

piniafenyő

Pistacia vera

pisztácia

pisztácia-dió, pisztá-ciamag, pisztácia-mogyoró

pisztáciafa

igazi pisztá-cia, nemes pisztácia, valódi pisztácia

pimpermo-gyoró, pisztácia-mandula, szíriai-mogyoró

aleppóidió

Punica granatum

pomagrá-nát

pomagrá-nátalma

gránátal-ma, poma-gránátfa

gránátfa

gránátalma-fa

közönséges gránátfa

Salacca edulis, Zalacca glabrescens

szalakka

szalakka-pálma

Syzygium jambos, Eugenia jambos, Jambosa vulgaris

jambóza

közönséges jambóza, rózsaalma

jambul

Tamarindus indica

tamarin-dusz

savanyú- pálma

indiai tama- rindusz, indiai pál-magyümölcs, indiai pál-maszőlőfa

tamarindusz-fa

indiai tama-rinduszfa

Ziziphus jujuba, Z. sativa, Z. vulgaris

jujuba

indiai jujuba, vörös jujuba

jujubafa, vörös jujubafa, közönséges jujubafa

jujuba-datolya, kínaidatolya

Ziziphus lotus

lótuszfa1

afrikai jujuba

európai zsidótövis, zsidótövis, zsidótövis-bogyó

2. táblázat

XIX. század

első fele      

XIX. század

második fele

XX. század

első fele

XX. század

második fele

Acca sellowiana, Feijoa sellowiana

feijoa

ananászfeijoa, mirtuszgyümölcs

Actinidia

aktinídia

Actinidia arguta

amuregres, japán

aktinídia, japánegres

Actinidia chinensis

kínai aktinídia, kínaiegres, kivi, kínai kivi, kínaiköszméte

Actinidia kolomikta

amuri aktinídia, mandzsu aktinídia, mandzsu kivi, tara kivi

Aglaia domestica, Lansium domesticum

langszat

Annona cherimola

csirimojó

csirimojófa, kirimojaannóna

fahéjalma

krémalma

Annona diversifolia

ilama, ilamafa

Annona muricata

nyugati annónafa

savanyú annóna, savanyú sobbe

tüskés annóna, savanyúalma, szúrszop

Annona reticulata

ökörszívannóna

ökörszív, ökörszívalma

Annona squamosa

cimetalma, cukoralma, édes annóna

gyömbéralma

Arachis hypogaea

amerikaidió2,  földibab, földidió, földimakk, földimogyoró, kamerundió, mandubi, mandubibab

amerikaimogyoró, külföldi földimogyoró

földimandula

Arbutus unedo

szamócabokor

szamócafa

nyugati szamócafa

Artocarpus heterophyllus,

A. integrifolia

jákafa

kelet-indiai kenyérfa

dzsekfrút, nagytermésű kenyérfa

Averrhoa carambola

karambolafa

uborkafa1

csillaggyümölcs, karambola

Bertholletia excelsa

amazonimandula, brazildió, brazíliaigesztenye, juviadió, Para-dió

amerikaidió1

Blighia sapida

aki, akiszilva

Brosimum alicastrum

kenyérdiófa

Carica pentagona

babakó

Carissa macrocarpa, C. grandiflora

karissza

Carya illinoinensis, Hicoria pecan, H. oliva

hikoridió, hikoridiófa, hikorifa, pekánnut

hikori, pekándió, pekándiófa

Caryocar nuciferum

szuaridió

Casimiroa edulis

fehérzapota

Cereus uruguayanus, C. peruvianus

oszlopkaktusz

fáklyakaktusz

perui oszopkaktusz

Chrysobalanus icaco

ikakó-aranymakk

aranymakk, ikakó, ikakófa, ikakószilva, kókuszszilva

ikakóguajero

ikakócserje

Chrysophyllum cainito

csillagalma, kainitófa

csillagalmafa

Citrus aurantiifolia

lime, savanyúcitrom

Citrus aurantium, C. vulgaris

keserű narancs, narancscitrom

Citrus bergamia

bergamottnarancsfa

bergamia, bergamottcitrom,

bergamottnarancs

Citrus limetta

édes citrom, édes citromfa

Citrus nobilis



királynarancs

Citrus paradisi

grépfrút

citrancs

Citrus reticulata, C. nobilis

mandarinnarancs

mandarin

mandarinfa

Coccoloba uvifera

karajosszőlő

szőlősóska

sóskaszőlő, tengeriszőlő

Cyphomandra betacea

paradicsomfa1, tamarilló

Dimocarpus longan, Euphoria longana, Nephelium longana

longanfa

longan

Diospyros kaki

datolyaszilva, kínaibirs

kakifa, kakigyümölcs, kakiszilva

ázsiai datolyaszilva, ázsiai kakiszilva, hurma, paradicsomfa3

Diospyros lotus

lótuszbogyó, lótuszfa2, olasz datolyaszilva

égiszilva, lótuszszilva

égi kakiszilva, valódi lótuszszilva

Diospyros virginiana

amerikai datolyaszilva, perszimón

amerikai kakiszilva, virginiai kakiszilva, virginiaiszilva

Eriobotrya japonica, Mespilus japonicus

japánnaspolya

loquat

Eugenia dombeyi

grumihama

Eugenia uniflora

pitanga

Feronia limonia, F. elephantum

elefántalmafa

Flacourtia indica, F. ramontchi

batokószilva, madagaszkáriszilva, maronszilva

kormányzószilva, ramoncsi

Fortunella japonica

kumquat

Genipa americana

genipa

lekvárosdoboz

Grias cauliflora

Anchovy körtéje

Lecythis zabucayo

fazékfa

majomfazék, paradicsomdió

Litchi chinensis, Nephelium litchi

licsi, licsifa

licsiszilva

kínai ikerszilva

Macadamia ternifolia

makadámdió, Queensland-dió

Malpighia glabra, M. punicifolia

barbadosicseresznye

acerola

Mammea americana

dél-amerikai-kajszin mamej, mamejalma, mamejfa, szentdomingói-kajszin

szentdomingói-barackfa

Manilkara zapota, M. zapotilla, Achras sapota,

csecses akrász

szapodillafa, szapodillaszilva, zapotafa

rágógumifa, szapodilla, zapota1

Monstera deliciosa, „Philodendron pertusum”

filodendron, levélfa, monsztera

Nephelium lappaceum

rambután, rambutánfa

hamislicsi

Opuntia dillenii

töviskörte

Opuntia  lindheimeri

Lindheimer-fügekaktusz

Opuntia maxima, Cactus decumanus

óriás fügekaktusz

Passiflora caerulea

kékvirágú golgota

kék golgotavirág

Krisztus koronája, Krisztusvirág

Passiflora incarnata

testszín golgota

Passiflora quadrangularis

óriás golgotavirág

Peireskia aculeata, Cactus peireskia

fatüskörc, peireski szurdáncsa

barbadosiegres

Persea americana, P. gratissima

avokádó, avokádófa, avokádókörte, aligátorkörte

Physalis peruviana, P. edulis

ananászcseresznye

szamócacseresznye

ehető zsidócseresznye, földicseresznye

Pinus  cembroides, P. cembra var. sibirica

diófenyő, mexikói diófenyő

Pouteria caimito, Lucuma caimito

kaimitófa

abiu

Pouteria campechiana, Lucuma nervosa, L. salicifolia

kanisztel, tojásfa, sárga- zapota

Pouteria lucuma, Lucuma obovata

lukmó

Pouteria sapota, Calocarpum mammosum, C. sapota, Lucuma mammosa

lukumafa

zapota2 , nagyzapota

2. táblázat

XIX. század

első fele      

XIX. század

második fele

XX. század

első fele

XX. század

második fele

Pouteria viridis, Calocarpum viride

zöldzapota

Psidium guajava

guava, guavafa, körtetermő guavafa

Psidium guineense

brazil guava

Psidium littorale, P. cattleianum

szamócaguava

Solanum muricatum

pepinó

Spondias cytherea, S. dulcis

aranyalma, citera-almafa, édes mombinszilva, eviszilva

ambarella, arany mom-binszilva, aranyszilva, balzsamszilva, édes balzsamszilva, tahitialma, tahitiszilva, zsidószilva

Spondias mombin, S. lutea

mombin

mombinszilva, sárga mombinszilva

disznószilva, sárga mombin

Spondias pinnata

mangószilva, mangó balzsamszilva

Spondias purpurea

mombin

otahaitialma, mombin-szilva

vörös mombin,

 vörös mombinszilva

Spondias tuberosa

gumós mombinszilva, imbu

Syzygium malaccense, Eugenia malaccensis, Jambosa malaccensis

malakkai jambóza

malájalma

Yucca baccata

bogyós jukka








Politica de confidentialitate

DISTRIBUIE DOCUMENTUL

Comentarii


Vizualizari: 538
Importanta: rank

Comenteaza documentul:

Te rugam sa te autentifici sau sa iti faci cont pentru a putea comenta

Creaza cont nou

Termeni si conditii de utilizare | Contact
© SCRIGROUP 2019 . All rights reserved

Distribuie URL

Adauga cod HTML in site