Scrigroup - Documente si articole

Username / Parola inexistente      

Home Documente Upload Resurse Alte limbi doc  

CATEGORII DOCUMENTE





BulgaraCeha slovacaCroataEnglezaEstonaFinlandezaFranceza
GermanaItalianaLetonaLituanianaMaghiaraOlandezaPoloneza
SarbaSlovenaSpaniolaSuedezaTurcaUcraineana

AutóélelmiszerépületFöldrajzGazdaságKémiaMarketingMatematika
OktatásOrvostudományPszichológiaSportSzámítógépekTechnika

BABILON

földrajz

+ Font mai mare | - Font mai mic







DOCUMENTE SIMILARE

Trimite pe Messenger

BABILON

Babilon városa - neve azt jelenti: 'Isten kapuja' - Marduk isten kultuszának centruma s jelentős közigazgatási központ volt abban az időszakban (i. e. 2112-2004), amikor Ur város uralta Mezopotámia középső és déli térségeit. Babilon az amorita király, Hammurapi uralokdása idején (i. e. 1792-1750) Mezopotámia szellemi központja s átmenetileg fővárosa is lett. Hammurapi, a babilóniai dinasztia ötödik királya volt a város történelmének legjelentősebb uralkodója. Nagy birodalmat hozott létre, mely magában foglalta Mezopotámia déli részét, s így nagyjából megfelelt annak a térségnek, amely korábban Ur irányítása alatt állt.
Az 1900-as évek elején Szúzában előkerült feliratos diorit kőlap szövege örökítette meg az egyesítést megvalósító király zseniális cselkedeteit. A Hammurapit ábrázoló relief jelenetében a király átveszi a törvényeket Samas istentől, az igazság védelmezőjétől. A kőlap, mely feltehetően a Szipparban vagy Babilonban Samas isten tiszteletére emelt templomban állt, Elám királya, Sutruk-Nahunte hadizsákmányaként, i. e. 1200 körül került Szúzába. Hammurapi törvénykönyvét megelőzen - három évszázaddal korábban - már a sumerok is írásba foglalták rendeleteiket. A babiloni törvények teljességük és átfogó jellegük révén alkalmasak arra, hogy ezek által szabályzott társadalom szerkezetét és működését is rekonstruálhassuk.
Hammurapi városának romjai közül egyetlen szobor sem került elő. Azok, amelyekről tudomásunk van, az elámiták révén kerültek Szúzába, miután legyőzték a kassziták dinasztiáját, melynek királyai beolvasztották a babilóniai kúltúrát. Épp ezért nehéz különválasztani, mi az, amit az első babilóniai dinasztia uralkodói hagytak maguk után a várostervezés és az építészet terén. Hiszen e korszak Babilonja - miután az újabb épületek mindig a meglévő alapokra épültek - számunkra már hozzáférhetetlen. Az i. e. XII. század végén a babilóniaik Nabukodonozor vezetésével elűzték az elamitákat, lerombolták fővárosukat, Szúzát, s visszaszerezték a korábban odaszállított, Babilon királyait ábrázoló szobrokat. Az időszámításunk előtti első évezredben a váris az asszírok kezére került, ám a lázadás folytatódott, ezért a várost az asszírok az i. e. VII. Században kétszer is lerombolták. Nabopolassar kormányzó az i. e. 625-ben függetlennek nyilvánította a várost és királyaként önmagát jelölte meg, majd szövetségre lépett Medával, hogy legyőzzék az asszírokat s lerombolják azok fővárosát, Ninivét. Erre az i. e. 612-ben került sor. Fia, II. Nabukodonozor vette be az asszír ellenállás utolsó bástyáit, s uralkodása teljes időszaka (i. e. 604-562) az építkezések jegyében telt. A város ma is látható maradványai a korszak felújításai munkálatainak eredményeit tükrözik.
Babilon feltárására 1899-ben került sor. A munkálatokat német archeológusok végezték, Robert Koldewey építész vezetésével, aki 1917-ig, azaz 18 éven át folytatott ásatásai során feltártsa a város keleti részének építészeti emlékeit, s ezek segítségével jelentős mértékben bővültek az építészetre és várostervezésre vonatkozó ismereteink. Az Eufrátesz folyó két partján fekvő város legfontosabb épületei a keleti oldalon emelkedtek. A külső, 16 kilométer hosszú fal egy szinte teljesen lakatlan területet fogot közre, s ez nyújtott menedéket a parasztoknak a háború idején.
E külső védelmi vonalat északon egy királyi palotát oltalmazó erődítménnyel erősítették meg, amelynek, magassága még ma is meghaladja a 23 métert. Mintegy 8 kilométer hosszú, kettős, négyoldalú - vizesárokként szegélyzett - fal védte magát a várost. A belső falakon nyolc kapun át lehetett bejutni a városba, s ezek mindegyikét egy-egy istenség oltalmazta. A legismertebb köyülük a háború istene, Istár tiszteletének szentelt kapuépítmény. Kettős kapu volt ez, mely két falon haladt át, s két torony szegélyezte. A falakba nyíló ajtók az őrszemek őrhelyeként szolgáltak. A főkaput csiszolt téglából kirakott sárkányokkal, Marduk isten szimbólumaival és Adad, a vihar istene bikáinak zománcozott téglából készített motívumaivel díszítették. A kaput, melynek csupán alapépítménye maradt meg, 16 méter magasságig rekonstruálták, a helyszínen talált zománcozott téglából rakott makett alapján. A szertartások során használt széles út, melyet zománcozott téglával és oroszlánokkal - Istár isten jelképeivel - ékesítették, áthaladt Istár kapuján s a város szívébe, ahol a Heragliát - a magas tetejű templomot -, azaz Marduk szentélyét kötötte össze az új év templomával, mely a város falain kívül emelkedett. Itt rendezték meg minden tavasszal az év kezdetét jelző, 12 napon át tartó ünnepségeket.
Nabukodonozor királyi palotáját egyik oldalról az Eufrátesz és egy masszív erődítmény, másik oldalról magas falak védelmezték. A palotához öt udvar tartozott, melyek a déli oldalon található kormányzati helyiségekbe nyíltak. A központi udvar vezetett a nagy trónteremhez, melynek falait kék és sárga színű zománcozott téglákkal borították, melyek volutával díszített, pálmaleveles fejezetű oszlopokat mintáztak. A Diodorus Siculus leírásából ismert s az ókor hét csodája egyikeként számon tartott híres függőkertek - melyeket egyetlen babilónai szövegemlék sem említ - talán a palota nyugati sarkában, a boltíves, párhuzamosan haladó folyosókon lehettek. A palotából az út Marduk - a babilóniai hitvilág legjelentősebb istensége - főtemplomához vezetett. A szentélyépület erődítmény volt, mely négyzetes alapra készült. Középső tornyában őrizték az istenség szobrát, melyet a felvonulások során magukkal vittek a hívek. A templom oldalánál, ám attól egy fallal elhatárolva állt a híres zikkkurat, amelyet Bábel tornyaként ismerünk. Csaknem 100 méter magas, szögletes keresztmetszetű, egyszerű téglából készült torony volt, melyet égetett téglával borítottak. Az évszázadok során többször is kirabolták, s ma már csak hatalmas négyszög alakú alapját láthatjuk. Valaha azonban hét emelet magasan tornyosult a város fölé, s tetejét szentély koronázta, amely - Hérodotosz szerint - az isten és istennő nászának helyszíne volt. Az istenpár szerepét az újévi ünnepségek alkalmával a király és a főpapnő játszotta el.

Kapcsolodó epizód: 1x12 Fire and water / Tűz és víz










Politica de confidentialitate

DISTRIBUIE DOCUMENTUL

Comentarii


Vizualizari: 1108
Importanta: rank

Comenteaza documentul:

Te rugam sa te autentifici sau sa iti faci cont pentru a putea comenta

Creaza cont nou

Termeni si conditii de utilizare | Contact
© SCRIGROUP 2019 . All rights reserved

Distribuie URL

Adauga cod HTML in site