Scrigroup - Documente si articole

Username / Parola inexistente      

Home Documente Upload Resurse Alte limbi doc  

CATEGORII DOCUMENTE





BulgaraCeha slovacaCroataEnglezaEstonaFinlandezaFranceza
GermanaItalianaLetonaLituanianaMaghiaraOlandezaPoloneza
SarbaSlovenaSpaniolaSuedezaTurcaUcraineana

AutóélelmiszerépületFöldrajzGazdaságKémiaMarketingMatematika
OktatásOrvostudományPszichológiaSportSzámítógépekTechnika

Az alkoholista fogalom meghatározása

pszichológia

+ Font mai mare | - Font mai mic







DOCUMENTE SIMILARE

Trimite pe Messenger

I.                  Az alkoholista fogalom meghatározása:



Az Egészségügyi Világszervezet által is tudományos és elfogadott megfogalmazás szerint: „Alkoholistának tekintjük azt a beteget, aki rendszeresen iszik, az alkohollal lelki vagy testi függőségbe került, és alkoholfogyasztása személyiségi, társadalmi és gazdasági vonatkozásban őt súlyosan károsítja. Az iszákos: boldogság - kereső, boldogságra vágyó ember.”[1]

 1.1. A bor mint Isten ajándéka

A szőlő – s a belőle érlelődő bor – magába véve nem ~ bűnös ~ , hanem Isten ajándéka. A Szentírás is így beszél a bor kedvező hatásáról: „A bor felvidámítja az ember szívét és ragyogóbá teszi arcát az olajnál” ( Zsolt: 104:15) [2]

A bornak gyógyító hatása is van, Pál apostol ajánlja az ő szolgatársának Timótheusnak: „Ezután ne csak vizet igyál, hanem - gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.” (1Tim5:23). Következésképpen nem az ital önmagában ~ bűnös ~, hanem az ember, aki vele él, tehát visszaél a lehetőséggel.

A 6. parancsolat azt mondja : Ne ölj! „Az alkoholista családjának apránkénti gyilkosává válik: naponta öldösi, pusztítja szenvedélye révén a reábizottakat. Az alkoholizmus sokszor testi – lelki – erkölcsi nyomorba dönt, sőt öngyilkosságba.”[3]

1.2. Miért iszik az ember?

 Az ember nem  azért iszik, mert szomjas vagy mert kivánja, hanem azért, mert boldogságra szomjazik. Pl: - nem  megy a tanulás; még nem vagyok felnőtt, de gyerek sem vagyok, de szeretném bebizonyitani, hogy már ~ nagy vagyok ~; feladataim meghaladták erőmet; kudarcok értek az életben; igazságtalanul bánt velem a főnököm; szerelmi csalódás ért, stb.

II. Az alkoholltól való függőség formái

Az ivás egyik legsúlyosabban veszélyeztető jellemzője a rabszolgai függőség hatása. Hogy hogyan alakul ki ez a rabszolgai függőség ezt  Jelinek véleménye szerint öt típusa mutatja meg.

1) Az alfa-típushoz tartoznak, azok akik azért isznak, hogy félelmeiket, vagy kisebb nagyobb konfliktusaik okozta nehézségeiket el tudják viselni. Ez pszichikai függőséghez vezet, általában a konfliktusok megoldása elmarad.

2) A  béta-típushoz tartozók, környezetükhöz az ivással alkalmazkodnak, és így tartják fenn a baráti kapcsolataikat. Ha az alkohol fogyasztás a kapcsolat teremtés elsőrendű eszközévé lesz, akkor progresszív folyamat alakulhat ki.

3)„A gamma-típussal kezdődik a tulajdonképpeni alkohol-betegség: a pszichikai függőség kialakulását fizikai függőség követi. Megkezdődik a folyamatos dózis-növelés kényszere.”[4]

4) A delta-típushoz tartozik az, akinél komplex függőség alakul ki, és az időleges absztinencia lehetetlen. Akik ebbe a csoportba tartoznak nincs betegségtudatuk, kezelést sem igényelnek.

5) Az epszilon-típus (ivási kényszer) olyan helyzetet jelent, amikor a személy bizonyos időközönként napokig tartó alkohol fogyasztási kényszer alá kerül, és ez teljes kontroll vesztéshez  vezet.

III. Az alkoholizmus szakaszai Jellinek alapján:

Az alkoholizmus folyamatában négy fázist vagy szakaszt lehet megkülönböztetni.

3.1. A prealkoholikus vagy tüneti szakasz

A titkos kezdet. Alig rúg be az alkoholista az elején. Csak annyit iszik, ami elég ahhoz, hogy elérje azt a jóleső megelégedettség-érzést vagy bátorságérzetet, feledést, amelyre szüksége van ahhoz, hogy eltűnjék a rosszkedve, félelme, gátlásai, zárkózottsága, vagy a kezdeményezésre való képtelensége. „Az alkoholizmusnak ebben a szakaszában a családi vagy társadalmi élet hanyatlásának semmiféle előjele nem észlelhető.”[5]

A kezdeti szakasz rejtve marad mind a környezete, és mind az alkoholista előtt, arra nézve, hogy a társadalom a ~ feszültségoldő alkoholfogyasztás ~ több formáját szentesíti. A szer oldó hatása nem tart hosszú ideig – a személynek újból innia kell. Ezért az alkoholista az italt létfontosságú gyógyszerként kezeli, amelyre elég sürün van szüksége, a nyert ~ lelki támasz ~ miatt.

3.1.1. Az alkohol hatásai a központi idegrendszerre

Miután az alkohol bekerül a szervezetbe, előbb a gyomor és a bélrendszer útján a vérkeringésbe, és utána az agyba kerül. A központi idegrendszerre kezdi kifeiteni hatását. Először az agyféltekéket éri a hatás, melyek a szürkeállománnyal a tudat, az értelem és a különböző érzetek felfogásának a központjai. Itt található a fogalmi gondolkodás és az emlékezet, valamint mozgásaink irányításának és ellenőrzésének központja. Az intellektuális és egyébb képességek csökkennek, a személy túlbecsüli saját képességeit, a környezet nehézségeit és veszélyeit a tudat nem ismeri fel. Ezért az alkohol hatása alatt levő ember hajlamos kockázatos döntések meghozatalára.

Az autóvezető, aki józan állapotban tisztán látja, hogy a következő kanyarnál a sebességet 30 km/órára kell csökkentenie, alkohol hatása alatt úgy képzeli, képes duplájával vagy triplájával venni be a szóban forgó kanyart. Az alkoholfogyasztás súlyos következményeinek e jeleire az alkoholista eleinte nem figyel.[6]

Csak azt keresi, hogy lelkén könnyítsen és ellazuljon: a lelkiállapota megváltozását szeretné elérni, tehát a gondtalanságot. Nem tudja, hogy ezzel agyi funkcióinak megbénulásával fizet, és értelmi fogyatékos állapotba kerül. A pohár itallal, tulajdonképpen nem a problémáitól szabadult meg, hanem a megfelelő megoldás megtalálásához szükséges képességeitől szabadította meg magát.

A második szakaszban a kisagy megbénul, amely az egyensúlyt és az izomtónust irányítja. Fokozatosan gátolja az alkohol a reflexek kiváltását, egészen megszűnésükig.

            Egyes fiatalok meggondalatlan fogadásai (körükben a pálinkásüveg fenékig való ürítése hőstettnek számit!) vezetnek ilyen mértékű alkoholkoncentrációhoz a vérben, aminek következménye életveszélyes alkoholmérgezés. A légzés megszűnését szívmegállás követi. Nem sokkal később beáll a halál.[7]

Nem csoda, hogy az ~aktív~ alkoholistáknak, akik minden egyes részegség alkalmával agysejtjeik millióit pusztították el, életük hátralévő részét szanatóriumban kell eltölteniük; az alkohol ~ lyukat  fúrt ~ az idegrendszerükben. Van egy struccpolitika, mely szerint az ember a fejét homokba (alkoholba) dugja, hogy ne érezze a nehéz állapotokat és helyzeteket, nem csak az agyat teszi tönkre. Az alkohol az élet minden területén becsap. Az elején nagylelkűen felajánlja szolgálatait, minden ellenszolgáltatás nélkül. Megszabadítja őket az élet minden nehézségétől és jóléti állapotba juttatja őket anélkül, hogy bármit kérne. Ez az  áltatás arra készteti az alkoholistát, hogy gondolkodási képességeit kapcsolja ki, és eképpen a problémák megoldásának megfelelő módjától és eszközétől fosztja meg magát. Az alkoholista akkor jön rá, hogy rossz lóra tett, mikor súlyos károk keletkeztek. Most végre fölteheti a kérdést, hogy meddig engedi vezetni magát orránál fogva, meddig nézi családját szenvedésbe és nyomoruságba döntve, és meddig nézi, hogy a saját és hozzátartozói egészsége hogyan megy tönkre.

 Egyre több nő és egyre fiatalabb nemzedékek fogyasztanak erős italokat rendszeresen. Az italtermelő ipar reklámjai az utóbbi években szándékosan az italok serkentő, lazító, nyugtató hatását mutatták. A lelki problémák kéznél levő könnyű megoldása az alkohol, és szokássá vált ez a folyamat.

Amit az alkoholista a prealkoholista szakaszban érez (a feloldódást), különféle külső alkalmaknak tulajdonítja és nem az alkohol hatásának. Egy születésnap ünneplése vagy a jó társaság, akikkel együtt iszik a kocsmában, mindig is jó ürügy marad. Keresi az olyan lehetőségeket, ahol egy pohárka italhoz hozzájut. E szakaszban elutasítja azokat az ellenvetéseket, melyeket a környezete hoz fel alkoholfogyasztási szokásaival szemben. Fél, ha lemond erről az eszközről kénytelen lesz ismét elviselni azokat a feszültségeket és belső kellemetlenségeket, amelyek megrémítik. Sokszor hónapok, de általában két év leforgása alatt a lelki feszültség elviselésének képessége csökken, mivel az első fázis második felében rendszeresen keres az alkoholban könnyebülést.

3.1.2. A megkönnyebbülés közömbösséghez vezett

Annyira hozzászokik az italhoz, hogy csak nagy erőfeszítés árán lesz képes lemondani róla. Csökken az ellenálló képessége a külső és belső nehezségekkel szemben. Az első szakasz végére meggyözödik arról, hogy nem tud sem dolgozni, sem élni az időkénti vagy állandó alkoholfogyasztás nélkül. Abban a tévedésben él, hogy alkohol nélkül nem képes legyőzni a konfliktusos helyzeteit, a szociális nehézségeket vagy a betegségeket. Így jut el a függőség határához. Nemcsak  azok tartoznak ide, akik nagy mennyiséget isznak meg, hanem azok is, akik megszokásból isznak kis mennyiségeket.

3.2. A bevezető szakasz (prodromális fázis)

3.2.1. Az emlékezetkiesések a mérgezés első jelei

A szakasz kezdetén olyan események történek, melyekből következtetni lehet az idegrendszer károsodására, emlékezetkiesések jelentkeznek. Az aki nem fogyasztott több mint 50-60g alkoholt, képes összefüggően beszélni és képes nehéz munkát végezni.

„Alkohol hatása alatt a beteg teljesen egeszségesnek tünik, úgy beszél és viselkedik, mint bármelyik más ember. Egyes esetekben azonban értelmetlen és személyétől idegen módon viselkedik.”[8]

            A sör, bor, pálinka jelentése megváltozik, nem italok többé, hanem gyógyszerek, melyekre szükség van a lelkiállapota kiegyensúlyozása érdekében.

3.2.2. A lelkiismeret-furdalás jelentkezése és az ivási stílus megváltoztatása

Az alkoholista észreveszi, hogy másképp iszik, anélkül, hogy tudatában lenne helyzetével. Nem tudja érzékelni tisztán alkoholfogyasztási szokásainak beteges mivoltát, megjelennek a lelkiismeret-furdalás jelei. Minden témát az alkohollal kapcsolatba igyekszik elkerülni. Egyre inkább az ivás gondolata kisérti.

3.2.3. A csalóka alkohol - a becsapott alkoholista

Elfogadásra vágyik az alkoholista és részt szeretne venni a társadalmi életben, de az elszigetelődést kell megtapasztalnia. Annyira szerelmese lett az üvegnek, hogy azt gondolja, hogy majd az ~ isteni szikra ~ révén örömhöz és kellemes percekhez jut.

3.3.         A kiritikus (döntő) szakasz

Az alkoholista a szerfogyasztás következtében a ~ fékezési képességet ~ veszíti el. Képtelen akarata és értelme segítségével ellenőrizni az elfogyasztott ital mennyiséget.

A kontrollvesztés folyamata visszafordíthatatlan, egyetlen lehetősége van a gyógyulni vágyó alkoholistának: az alkoholról való teljes lemondás.

A harmadik fazistól az alkoholista képtelen a mértéktelen ivásra. Addig tart az ivási kényszer, amig túl rosszul nem lesz, vagy túl ittas ahhoz, hogy alkoholt fogyasszon. „Kijózanodása után nem a fizikai kényszer vagy alkoholszükség az, ami újabb ivási hullámba veti napok vagy hetek eltelte után, hanem valamely konfliktus megoldásának a képtelensége, lelki nehézség vagy társasági alkalom.”[9]

Az alkoholistának magyarázatrendszerre van; sokszor a társadalmi vádaskodással szemben szolgálnak menedékül. A hozzátartozók, a főnök , a barátok megróják és figyelmeztetik. Válaszként az alkoholista megprobálja ellensúlyozni ezt a veszteséget. Ezért azt játssza el, hogy ő mennyire magabiztos. Házastársában első számu ellenségét látja, aki visszatartja  élete központi értékétől, vigasztalójától, egyetlen igaz baratjától, szeretett alkoholos üvegétól. A megbizhatóság és a munkaképesség állandóan csökken.

3.4. A krónikus fázis

A krónikus fázis a mindennapi alkoholfogyasztással kezdődik, mikor az alkoholista számára minden egyes nap olyanná válik, mint egy fenyegetően tornyosuló hegy, amelyet képtelenség megmászni.  Nem tud olyan egyszerű mozgásokat végrehajtani, mint az óra felhuzása vagy a borotválkozás. Először meg kell inni egy kortyot, hogy az helyrehozza és megnyugtassa őt.

Valahányszor a vérben az alkoholkoncentració csökken, elvonásos tünetek jelentkeznek: izzadás, reszketés, idegfeszültség, belső nyugtalanság, fokozott ingerlékenység, rosszullét, hányinger, gyengeségérzet, hasmenés, alvászavarok, súlyos szorongások, heves remegés, pszichomotoros bizonytalanság. Egy ujabb adag alkohol hatására ezek a tünetek enyhülnek, vagy akár meg is szünnek. Munkába menet az alkoholista nem megy el érzéketlenül a sarki kocsma mellett. Miután megivott egy adag alkoholt, nem érdekli, munkahelyi hibái milyen következményekkel járnak.[10]

            Nagyon sokan a krónikus alkoholisták közül félnek helyzetükre  gondolni, hogy elkerüljék a kinzó lekiismeret-furdalást, a növekvő belső konfliktusokat és félelmet. A magyarázatokról lemondanak. Azért, mert nem menthetik fel magukat a vereség felismerése alól, ennek következtében gyakran súlyos idegösszeomlások jelentkeznek. Ilyenkor gyakran öngyilkosságot kisérelnek meg.

Az Ige vezet rá a bűnrontotta rendekben Isten akaratára

Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, de ezt az istenképűséget az eset utáni emberről  nem olvashatjuk le. Azért nem tudjuk le olvasni, mert mi a bűn által megrontott embert ismerjük. Az ige azt mondja, hogy: Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett. (Lukács 19:10). „Öbenne a mi elveszett emberünk is megtaláltatik, megújul és megtartatik.”[11]

Egyfelől Isten iránti hálával elismerjük, hogy a világ mai rontott rendje is rend, s hogy a rend a bűn rontása ellenére egyáltalán fennmaradhatott, az isteni gondviselés jele és bizonysága. Isten ezáltal őrzött meg bennünket a teljes fejetlenségtől és felbomlástól, attól, hogy az emberi bűn a földön minden életet elpusztíthasson és kiirthasson. Következésképp a világ rendjébe  Isten iránti hálával való beileszkedésünk nemcsak lehetőség, hanem hitbeli kötelesség.[12]



Testünk a Krisztus hatalma alatt áll

Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a Krisztusnak tagja? (1 Kor 6:15). A nagypéntek és a húsvét története, a váltság és a testi feltámadás igérete megmutatja nekünk, hogy a test amelynek részesei vagyunk, ami testünk is, ettől fogva mennyire Krisztus hatalma alatt van és mennyire az övé. Ebből azt  látjük meg, hogy a testi ösztön minden követelőzése és zsarnokoskodása ellenére nem a végső és legnagyobb hatalom a testünk felett. Mert Krisztus ennél is hatalmasabb, és az Ő hatalmába vesz minket testi-lelki valóságunkban, mert mindenestől az övéi vagyunk. Isten nem paráznaságra, hanem az Ő szolgálatára és dicsőségére rendeltetett a test: A Krisztus lelkének, a Szentléleknek a temploma.  Paráznák nem öröklik Isten országát. ( Kor 6: 9-10)

Egyházi lehetőségek

Nagyon elgondolkodtató és különös, ahogy Jézus viszonyul a deviánsokhoz.

A bűn az , ami az  Isten akaratától eltérít. E jelenséget egy vadászati szakkifejezéssel próbálták meg  jelképezni a szentírók a Biblia eredeti nyelvén.

„Ezt a szót – amit magyarra így fordítottak le: bűn – akkor használták, amikor a vadász célba vett egy vadat, de a nyílvessző célt tévesztett: például egy közeli fába fúródott. A bűn lényege is ez.”[13]

 Életünknek van konkrét értelme és célja. Nyomorúságunk miatt mi ezt nem vesszük észre. Ezért választunk különféle célokat magunknak. De  nem mondhatjuk, hogy ezek rossz célok. Általában valódi céljaink igen tiszteletre méltóak és nemesek, csak mivel nem ismerjük az isteni útmutatást, nem harmonizálnak az isteni szándékkal. Valaki így fogalmazta meg: háttal születünk Istennek.

Nem morális kategória a bűn. Tehát nem azért bűnös valaki, mert cselekedetei elítélendőek. Akár hogy is szeretne valaki jót cselekedni, képtelen Istennek tettszően tenni. Még a templomba járó embereknek, presbitereknek, lelkészeknek is szükségük van, hogy felismerjék és megharcolják az Uruk által kijelölt utat.

Mi emberek gyakran választjuk a könnyebbik utat, mert sokkal könnyebb, ha a bűnt azonosítjuk a társadalom által elítélt magatartási formákkal. Mert így jobb színben látjuk magunkat, így elkerülhetjük az önmagunkkal való őszinte szembenézést, és azt, hogy nem vagyunk jobbak azoknál, akiket elítélünk; mert így elkerülhetjük hogy kötelező érvényű szolgálata legyen gyülekezeteinknek, hétköznapjainknak; hogy felvállaljuk a szenvedők, betegek, elesettek, szegények és megvetettek ügyét, akik igénylik a mi segítségünket.

Jézusnak viszonyulása az emberekhez más mint a miénk. Ő nem társult a távolról mutogatókhoz, akik kinézték az „oda nem valókat”. Sőt ellenkezőleg. Ezek az emberek, a  betegek, a vámszedők, a samáriaiak, a megkötözöttek, a prostituáltak, a szenvedélyek rabságában élők, közösséget találtak Jézussal. A farizeusok és a szadduceusok azt állították, hogy Jézus, aki felrúgja a társadalom hagyományait és szokásait és közösséget vállal a közéjük nem valókkal, ő is „nagyevő és nagyivó”. Nagyon durva kifejezés volt ez.

„Mindig nehéz mit kezdeni az ilyen jelenséggel, hiszen ez szembesít bennünket. Megfogalmazza levetkőzött felelősségünket, vallásos képmutatásainkat, elvilágiasodott értékrendünket.”[14]

A 21. században az egyház társadalmi küldetése a híd építése lenne. Egy olyan hidat építeni, amely összeköt, nem szétválaszt; nem fél megoldásokat tár elénk, hanem a változásban akar segíteni, szeretetét nem köti az ember változásához, hanem attól függetlenül akarja biztosítani, és cselekvését nem a társadalom pillanatnyi megítélése határozza meg.

Mi elítéljük azokat akik alkoholt fogyasztanak és akik nem tudnak nemet mondani a pohár „csábításának” ameddig be nem rúgnak. Nincs ennél szörnyűbb látvány.

Jézus különbséget tett a bűn és a bűnt elkövető személy között. Elutasította a bűnt, de a bűnöst elfogadta! Mi az ellenkezőjét tapasztaljuk és cselekedjük: ahhoz, hogy bűneinket leplezzük, vallásos köntösbe öltöztetjük vagy letagadjuk, és abba a hazugságba tartva másokat és magunkat megnyugtatva, hogy mi ettől mentesek vagyunk, és fennhangon hirdetjük, mennyire elítéljük azokat, akik ilyen emberi mélységekben és bűnökben vergődnek és így hátha megfeledkeznek rólunk.

Tehát olyan közösségekre és emberekre van szükség, akik átélték és megtapasztalták az elfogadás érzését. Akik tudják, hogy nem jobbak, nem többek azoknál, csak egyrészt nekik jobb, mert megtapasztalták a mindenestől elfogadó szeretetet, mely elegendő a változáshoz.

Egyházi gyökerek

„Az alkoholisták gyógykezelésének koncepciója és módszere egyházi kezdeményezésre nyúlik vissza.”[15]

Egyháztörténetileg érdekes megállapítás, hogy a történelmi egyházak szemet hunytak a civilizált világban elhatalmasodó alkohollizmussal szemben vagy az alkoholisták elítélésére szorítkoztak. Az alkoholista ember iránt először diakóniai, belmissziós szervezetek kezdtek érdeklődni.

1877-ben egy svájci lelkész megalapította a protestáns Kék Kereszt mozgalmat, amely elkezdett világ méreteket ölteni. A mozgalom Magyarország területén is terjedt.

A II. világháború után Magyarországon alakul meg az Evangéliumi Iszákosmentő Misszió. 1981 óta a református egyház felkarolja az alkoholistákat, és megalakul a Református Iszákosmentő Misszió.

A Magyar Kékkereszt Egyesület rövid története

Az első magyar Kékkereszt Egyesület alapítója egy iszákos újvidéki iparos volt a múlt század végén, aki a Nemzetközi Kékkereszt szervezettel kapcsolatba kerülve megismerte és befogadta a gyógyító evangéliumot. Megszabadulva iszákosságától elhatározta, hogy alkoholista embertársai sorsát felkarolja és érintkezésbe lépve a svájci Kékkereszt szervezettel Újvidéken megalapította a Kékkereszt Egyesületet. A budapesti evangéliumi körökben is megindult az iszákosmentő mozgalom, 1899-ben Budapesten is megalakulhatott a Kékkereszt Egyesület. De 1919-ben a kommunisták betiltották az egyesületet, majd 1921-ben újraszerveződve a Kékkereszt tovább folytathatta munkáját egészen 1948-ig, amikor a hatalomra lépő kommunisták ismét betiltották. Az egyesület folytatta munkáját a magyarországi Evangélikus Egyházban 1953-ig, utána már csak 1981-ben indulhatott újra a magyarországi Református Egyházban szerveződő Református Iszákosmentö Misszió (RIM), Siklós József lelkipásztor vezetésével.

Kezdetben évente 5-6 alkalommal került sor konferenciák megszervezésére külön férfiaknak és nőknek. 1984-ben Balog Zoltán vette át a misszió irányítását. 1989-ben a misszió megkapta egy dömösi SZOT üdülő használati jogát. Az évi tíz, egyhetes gyógyító alkalmak mellett elkezdődött az utógondozás és a prevenciós munka is. 1989-ben a misszió keretein belül alakult meg a kékkereszt csoport, ( majd 1895 után – hosszú kényszerszünetet maga mögött tudva )– újra alakulhatott 1993-ban Magyar Kékkereszt Egyesületként.[16]

 

A Kékkereszt megvásárolta a dömösi üdülőt 1997-ben -  jelenleg kórházként működik a misszió és az egyesület szoros együttműködésévél.

Dömösön havonta tartanak tizenkétnapos gyügyító alkalmakat, negyedévente utógondozó heteket, nyaranta gyermek és ifjúsági táborokat, országos találkozót, évente egyszer prevenciós szakkonferenciát. A prevenciós munkához hozzátartozik az is, hogy gyermek és ifjúsági alkalmakon, iskolákban felkérésre felvilágosítást tartunk a szenvedélybetegségekről. Meggyőződésünk, hogy a függőség mögött olyan személyiség áll, aki megszabadulva a szenvedélybetegség lelki, testi, társadalmi hátrányáitól, teljes értékű emberré válhat, rendeződhet a kapcsolata a családjával és az őt körülvevő világgal.[17]

Célja: - az alkoholizmusban és más szenvedélybetegségekben szenvedő, lelki és testi gyógyulást keresők segítsége és a keresztény hitben Isten szabadító erejét megismerjék. Pártoktól és felekezettől függetlenül végzi gyógyító szolgálatát a szenvedélybetegek körében.

Jelenleg 42 helyi utógondozó csoportok müködnek szerte az országban.

Statisztika

Az adatgyűjtés egy erdélyi (Sepsiszentgyörgy) középiskola körében történt. A szeszesital fogyasztás gyakoriságát tekintve élete során ezeket a legtöbb diák vagy kipróbálta vagy rendszeres fogyasztója volt. A sepsiszentgyörgyi IX-XII. osztályos diákok célcsoportját érintették meg. A kutatás 2003-ban végezték el. A végleges mintába összesen 290 IX-XII. osztályos sepsiszentgyörgyi tanuló került be, közülük 166 (57,2%) lány és 124 (42,8%) fiú.

„A megkérdezett diákok 83,1% élete során legalább egyszer fogyasztott alkohol tartalmú italt, leggyakrabban 1-2 alkalommal (21,8%). A megkérdezett diákok 54,1%-a az utóbbi 30 napban is fogyasztott alkohol tartalmú italt, leggyakrabban 1-2 alkalommal (34,5%). Az elmúlt havi szeszesital-fogyasztást vizsgálva megjegyzendő, hogy a napi gyakorisággal alkoholt fogyasztó tanulók száma elenyésző (1 fő, 0,4%), és a hetente is az elmúlt havi fogyasztó csupán 18,3%-t teszik ki. Elmondható tehát, hogy az aktuálisan (az elmúlt 30 napban legalább egyszer) alkoholt fogyasztó tanulók többsége alkalmi fogyasztó.”[18]

A 16 éves sepsiszentgyörgyi lányok kolozsvári kortársaikhoz képest mind az élet és a havi prevalencia tekintetéből nézve kisebb arányban képviseltetik magukat. Ugyanezt  nem mondhatjuk el a fiúkról, akik kolozsvári kortársaikhoz képest a szeszesitalt nagyobb arányban próbálták ki (az életprevalencia tekintetében 23,8%-10,9%), de kisebb arányban lettek rendszeres használókká (az életprevalencia tekintetében 7,1%-27,1%).

        1.táblázat. A szeszesital-fogyasztás főbb mutatói az életkor tekintetében

Az alkoholfogyasztás prevalenciaértékei és gyakorisága

14 éves

15 éves

16 éves

17 éves

18 éves

Életprevalencia-érték (%)

75,0

82,8

84,1

89,1

91,6

Havi prevalenciaérték (%)




44,0

48,3

59,1

50,0

66,7

- az elmúlt hónapba 1-2 alkalommal (%)

38,0

36,2

35,2

29,6

36,1

- az elmúlt hónapba 3-9 alkalommal (%)

4,0

10,3

20,4

18,5

27,8

- az elmúlt hónapba 10-39 alkalommal (%)

2,0

1,7

3,4

1,9

2,8

            

                   2.táblázat. A szeszesital-fogyasztás gyakorisága

Szeszesital-fogyasztás

Fiúk

Lányok

Életprevalencia

1-2 alkalommal

29

34

3-5 alkalommal

18

35

6-9 alkalommal

11

15

10-19 alkalommal

17

24

20-39 alkalommal

15

13

40-nél több alkalommal

19

11

Havi prevalencia

1-2 alkalommal

34

67

3-5 alkalommal



14

18

6-9 alkalommal

11

3

10-19 alkalommal

5

1

20-39 alkalommal

1

40-nél több alkalommal

A fiúk  az alkalmi és a rendszeres fogyasztásban érintettebbek, mint a lányok. Protektív tényezőnek bizonyul a szülőkkel való jó kapcsolat, de az elfogatható és rossz kapcsolat növeli az italfogyasztásra való hajlamot. A szigorú (autoritás) apa és a támogató anya személye lehetőséget nyújt az italfogyasztás megprobálásában.

        3.táblázat. Az italfogyasztás státus a családtípus tekintetében

Családtípus

Szeszesital-fogyasztás

Nem

Igen

Életprevalencia

Teljes

33

198

Egyszülős

6

24

Újraalakult

1

18

Havi prevalencia

Teljes

107

125

Egyszülős

11

18

Újraalakult

10

9

Az alkohol fogyasztás befolyásolja a  válások számát, ami 50% nőt, az állami gondozásba vett gyermekeknek 60%-a származik alkoholista családból, és a gyilkosságok mintegy 50%-a alkoholizált állapotban követik el.



[1]  Sikós József : Pohár Csere, A Református Zsinat Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1984, 7 old.

[2]  Sikós József: I.M., 10 old.

[3]  U.o., 14old.

[4] Dr.Hézser Gábor: Pásztorál Pszihológia  .., A református zsinati Iroda, Budapest, 1991, 189 old.

[5] Eberdhard Rieth: Az alkoholizmus-Betegség?, Bonus Pásztor Alapítvány Koinónia, Kolozsvár, 2001,

    34old.

[6] Eberdhard Rieth: I.M., 36 old.

[7] Eberdhard Rieth: I.M.,39 old.

[8] Eberdhard Rieth: I.M., 43 old.

[9] Eberdhard Rieth: I.M., 47 old.

[10] Eberdhard Rieth: U.o.

[11] Török István: Etika, A kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet,Kolozsvár, 1997, 112 old.

[12] Török István: I.M., 113 old.

[13] Ferenczi Zoltán: Drog és vallás, Kálvin János Kiadó, Budapest, 2001, 183 old.

[14] Ferenczi Zoltán: I.M., 185 old.

[15] Dr.Hézser Gábor: I.M., 194 old.

[16]  www.sulinet.hu

[17] www.sulinet.hu

[18] ADDIKTOLÓGIA: Addictologia Hungarica, Budapest, 2005.IV.évfolyam 1.szám, 12 old.








Politica de confidentialitate

DISTRIBUIE DOCUMENTUL

Comentarii


Vizualizari: 1189
Importanta: rank

Comenteaza documentul:

Te rugam sa te autentifici sau sa iti faci cont pentru a putea comenta

Creaza cont nou

Termeni si conditii de utilizare | Contact
© SCRIGROUP 2019 . All rights reserved

Distribuie URL

Adauga cod HTML in site