ÖLÖK, HOGY ÉLJEK

ÖLÖK, HOGY ÉLJEK

Olajozom puskám, élesítem szuronyom,
Istenre és rájuk magamat rábízom,
Az őrnagy úr mondja, elhinni nem is nehéz,
Hogy asztalosból lesz a legjobb mesterlövész.

Szakmát tanultam, gondoltam, az elég lesz,
Ha olyan leszek, aki csak jó munkát végez,
Asszonyra találok, ez így meg is történt,
Most egy árokban fekszem, és kérek még pár töltényt.

Ölök, hogy éljek. Élek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Éljek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Élek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Éljek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Élek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Éljek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Élek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Éljek, hogy öljek.

Lapulok a csendben, a hóban, a roham előtt,
Próbálok feledni családot, gyereket, nőt.
Keresem magamban a dühöt, a gyűlöletet,
Ha megsegítenek, könnyebben ölhetek.

Ölök, hogy éljek. Élek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Éljek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Élek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Éljek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Élek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Éljek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Élek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Éljek, hogy öljek.

Ölök, hogy éljek. Élek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Éljek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Élek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Éljek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Élek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Éljek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Élek, hogy öljek.
Ölök, hogy éljek. Éljek, hogy öljek.