Vörösmarty Mihály 'Gondolatok a könyvtárban' című versének elemző bemutatása

Vörösmarty Mihály 'Gondolatok a könyvtárban' című versének elemző bemutatása

1. Helye költészetünkben:

- a Szózat költője
- a magyar romantika legnagyobb alakja
- az 1830-as és 40-es évek irodalmi vezéregyénisége
- példamutató ember
- első írónk, aki az írásból él meg

2. A vers helye Vörösmarty költészetében

a.) I. korszak: 20-as évek - az epika áll az előtérben
II. korszak: 30-40-50-es évek - a líra dominál költészetében

b.) Kisebb terjedelmű lírai alkotásai közé tartozik

(Nagyobb terjedelmű alkotások

a. eposz: Zalán futása (1825)
b. elbeszélő költemény: Tündérvölgy (1825); Délsziget (1826); A Rom (1830)
c. mesejáték: Csongor és Tünde (1830) )

Kisebb alkotások

- szerelmes versek: Késő vágy (1839); (=>hitvesi líra, mint Petőfinél vagy Radnótinál) A merengőhöz (1843); Laurához (1843)
- gondolati líra: Szózat (1836); A Guttenberg-albumba (1839); Gondolatok a könyvtárban (1844) Országháza (1846); Az emberek (1846)
- szabadságharcot elsirató versek: Előszó (1850); A vén cigány (1854); Fogytán van napod (1855)

II. korszakában (1836-49.), a nagy lírikus korszakban szerzi a

Gondolatok a könyvtárban

című versét.

Eredete: A hagyomány szerint egy akadémiai felolvasó ülés közben kezdi el írni a verset - a könyvek látványa ihlette (az Akadémia tagja volt) meg a költőt. Más vélekedések szerint barátját, Toldy Ferencet látogatta meg az Akadémia könyvtárában, s e látogatás sarkallta a vers megírására.

Műfaja: bölcselő óda, rapszódia

A mű egy tépelődő, kétségekkel küzdő lélek lírai monológja.

Kérdése: - a költő az alkotás értelmét keresi „Ment-e a könyvek által a világ elébb?”

Arisztotelész érve a művészetek mellett: a katarzis lélektisztító és -nemesítő hatása

Platón ellenérve: Állama lakóit eltiltotta volna a művészettől.

Rousseau válasza: kérdéses a kultúra erkölcsjobbító hatása.

Vörösmarty az örök problémát párosítja a romantika és a XIX. század egyik gyötrő kérdésével: mennyire fedi/fedheti egymást gondolat és tett, eszme és valóság.

Versszervező paradoxon:

A század elején még textíliából, ruhadarabokból, elnyűtt anyagokból készítették a papírt, mert ez volt a lehető legolcsóbb megoldás.

Ellentétek, paradoxon: a tartalom (amit a lapra írnak – nagy eszmék) és forma (amire írják – nyomorú, bűnös emberek rongya) között feszülő feloldhatatlannak tűnő ellentét.

Felépítése

- megszólítással indul ('ó, tudós')

- gondolatai eleinte a könyvtárhoz kapcsolódnak

- tételmondat - filozofikus síkra tér

Szerkezete:

- 1-8. sor: a 'rettentő tanulság' levonása - tagadó válasz az alkotás értelmére (rongy - könyv => valós érintkezés)

- 9- 122. sor három nagy kérdés feltevése

a) 9- 48 sor:

- 'Miért e lom?' - javult-e a könyvek által az emberek sorsa
- 'Ment-e a könyvek által a világ elébb?' - a haladás az emberi egyenlőtlenséget növelte (rousseau-i gondolat)

- Vörösmarty ciklikus létszemlélete (lásd: Csongor és Tünde)

b) 49- 91. sor

- 'De hát ledöntsük?' - keserűségében felveti a könyvek megsemmisítésének kérdését

c) 92- 122. sor:

- 'Mi dolgunk a világban?'

- kettős válasz: - az ember a föld és ég fia (romantika) – kapocs, nemes feladat

- küzdelem a közösségért (reformkor) – harc a közjóért

- a cél a küzdelem maga (akárcsak Madách Tragédiájában)
- aki a hazáért cselekszik, az közvetetten az emberiségért tesz!

- boldogságkeresés visszatérő motívuma Vörösmartynál

- ódai emelkedettség, bizakodás

- valójában a versnek csak befejezése van, megoldása nincs – nem ad konkrét választ feltett kérdéseire – bizonytalan az optimizmusa

Romantikus vonások

- ellentétpárok felvonultatása (erény - zsivány; törvény - hamis bírák; bölcs fej - őrült agy; hűség - hitszegés; szabadság - rab nép)

- legnagyobb ellentét azonban: ESZME <=> VALÓSÁG

- nagy ívű szerkezet

- emelkedett hangvétel

- nemzeti mondanivaló

- festőiség

- optimizmusra sarkalló zárás